Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)

FÜGGELÉK.

királyné bizalmát és az udvar jelenlétében prédikál a pápaság és a római katholikus egyház ellen. Kétszer szenved már a halálra is elszántan hitbeli nagy állhatatossággal hoszszabb, súlyos fogságot, összegyűjtött vagyonkáját áldozatul veti, sőt saját pénzén vásárolt könyveket küld Wittenbergből hazánkba is. Száműzetése után kétszer is visszatér Magyarországba. Majd pedig a török veszedelemről írt röpiratával akarja Magyarországot megtérésre és a reformáció befogadására rábírni. Csak az a sajnálatos, hogy Budán ő is a német idegenek közé tartozván, a nemzeti pártot, a magyar nemességet még akkor a reformáció számára megnyerni nem tudta. De a külföldön is Lutherrel és Melanchthonnal együtt élénk figyelemmel kísérte Magyarországon a reformáció ügyét. Luther és Melanchthon értesüléseit hazai viszonyainkról főként Cordatustól vette. Ezek, sajnos, többnyire szomorúak és leverők voltak, Lutherben nagyobb reménységet nem kelthettek. Cordatus nevét és munkásságát a magyar reformáció történetében is számon kell tartanunk. Ezért nem engedhettük, hogy emlékét feledés borítsa. FÜGGELÉK. Cordatust Körmöcbányán később sem feledték el. Schaider Pál körmöcbányai plébános Várday Pál esztergomi prímáshoz 1532. dec. 19. írt levelében érdemül említi fel, hogy Kresling János és Cordatus Konrád magiszterekkel, valamint Kesching Henrik és Fábri Egyed lutheránusokkal volt erős küzdelme. (Bunyitay, Egyháztört. Emlékek II. 220.) Hornyánszky Viktor R.»T. m. kir. udvari könyvnyomda, Budapest. — 83.989.