Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
VI. Az erasmianus Henckel János és a zwingliánus Reyss Konrád Budán, Cordatus fogsága idején, 1525.
hogy szekeret küldjenek érte. 1 ) Tehát ő is jóval a mohácsi vész előtt, midőn Cordatus is túl volt már az ország határán, elhagyta Budát. Van azonban ebből az időből egy másik budai lelkészről vagy theológusról is tudomásunk. Bizonyos „Conradt Reyssen zu Ofen" volt ez, aki ily című munkát írt: „Antwort dem hochgelehrt Doctor Johann Bugenhagén aus Pomern, Hyrt zu Wittenberg auf die Missive, so er an Doctor Hesso, lehrer zu Preszlau geschickt das Sacrament betreffend." Ez a német vitairat tehát Budán készült, mint a reformáció magyarországi irodalmának legelső terméke és felelet volt Bugenhagennek, Luther wittenbergi jóbarátjának ily című vitairatára: ,,Eyn Sendbrieff widder den neuen yrrthumb bey dem Sacrament des leybs und blutts unsers Herrn Jesu Christi. Joan. Bugenhagén Pomer. Wittenberg 1525." Klug József nyomdájában jelent meg 1525. július havában. (4edrétű 8 levél). Nemcsak Reyss felelt erre Budán, hanem maga Zwingli is október elején ,,Ad Joannis Bugenhagii Pomerani epistolam responsio" címen. 2 ) Zoványi ezt a Budán szereplő Reyss Konrádot egy személynek vette Cordatus Konráddal. 3 ) De már Pokoly József kimutatta fentebb idézett adalékaiban, hogy Zoványi tévedett, mert Cordatus 1525 őszén már fogva volt Esztergomban s a vitairat szerzője erősen zwingliánus szellemben értelmezi az úrvacsorai tant, Cordatus pedig ebben is lelkes híve és követője volt Luthernek. 4 ) Luther is 1526. márc. 27. Spalatinhoz írt levelében említ egy budai Konrádot (Cunradus Offensis, Conrad aus Ofen), mint egyik képviselőjét az egy évben (1525-ben) támadt hatféle szakramentárius véleménynek. 1 *) Luther szerint Carlstadt, Zwingli, Oecolampadius, Budai Konrád, a sziléziai Krautwald Bálint és Schwenkfeld Gáspár (ezt a kettőt egynek veszi) s a hatodik a kölni Florus Péter, akik mind szakramentáriusok. Az újabb kutatók közül is Flemming Pál (Luther leveleinek gyűjtője, Enders utóda) Cordatusnak veszi ezt a budai Konrádot. De nagyon téved, mert hiszen Luther ezt szakramentáriusnak mondja, Cordatus pedig ugyancsak nem volt az. Hanem igen is, a vita') Fraknói V. Henckel J. Pest 1872. 4., 7., 17. Bunyitay, Ehtört. Emi. I. 243. Zoványi, A ref. Magy. 565-ig 41. 1. '-') Magyar Könyvszemle III. 1878. 101. Mindkét vitairat megvan a Nemzeti Múzeum könyvtárában, Luthers Werke. Weimar, XIX. 447. 3 ) Zoványi J. Prot. Szemle 1891. 222. 1. ') Prot. Eh. Isk. Lap 1892. 859. 1. *) Enders, Luthers Briefwechsel V. 330. és XVII. 192.
