Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.
XIII. Lackner szellemi öröksége. Neve és alapvető jelentősége Sopron kultúrtörténetében
beszédében ezt az anagramniátj csináltaiSerpilius nevéből: Sol, sapiens in jure.» i V ' Ezt a Dobner Nándort, Sopron második nagy polgármesterét sem hagyhatjuk említés nélkül. Egy századdal él később, pályája valóságos kópiája iLackner életének. Ugyanazok a lenyes tehetségek, ugyanolyan nehéz idők, a kurucháborukban Sopron kétszeri ostroma. Mint ügyes diplomata, mint országgyűlési követ, mint hitbuzgó konventelnök, mint szülővárosát szerető városatya fényesen állja meg helyét. Mindlen ponton a Lackner iskolájából kikerült jogtudósra és puritán jellemű vezető emberre és áldozatkész emberbarátra ismerünk benne. Két év előtt volt halálának kétszázados, évfordulója (fi 1730. febr. 4.). Dr. Csatkai Endre írta meg szép jellemrajzát, én pedig a reformáció jubileumára írt híres énekét (Wie alt ist Luthers Lehr?), melyet a Cyprian-féle Hilaria Evangeiioa című monumentális díszmtíbe is (Gotha 1719) felvettek, közöltem Dobner rövid életrajzával. A Lackner intését és példáját követő soproni városatyák közül még Gensel Ádámot, a medicina és filozófia kettős doktorát, a jeles orvost (1677—1720.) kell megemlítenünk, aki tagja volt az erfurti és berlini tudós társaságoknak, igen értékes orvosi műveket írt (a magyarországi nagy pestisről 1711—13.) és Széchenyi György gróf felekezeti szükkeblüségét és térítő buzgalmát azzal szégyenítette meg, hogy a r. kath. joghallgatók és orvosnövendékek számára is 5000 forintot hagyott, ugyanannyit, mint az evangélikusoknak. Nagy dolog volt ez 1720-ban és a példáját mások nem követték. A dédapja Gensel Kristóf soproni lelkész, a nagyapja és apja (Gensel Kornél) pedig soproni gyógyszerészek voltak. Lehetetlen ezekben a vezető egyéniségekben és Sopron sok kultúrintézményében Lackner eszméire, szellemének a hatására rá nem ismernünk. Vivit post funera virtus. Az erény túléli a halált. «Vivit memorabili exemplo et saiutari monito» mondta már Barth. Ha mi hallgatnánk, alkotásai, a kövek kiáltanának. Elismerjük, hogy Sopron műveltsége és jövendő nagysága már a középkorban gyökerezik. Tisztelet annak a szerzetesnek, aki kódexek, krónikák másolásával és egyéb eszközökkel a magyar kultúrát szolgálta. De viszont azt sem hallgathatjuk el, hogy a város ujabbkori szellemi műveltsége és anyagi gyarapodása a XVI. és XVII. században a reformáció jegyében, ennek hatása alatt indult meg és jutott el a virágzás magas fokára. Sopron kultúrtörténete azt a szellemi indítást és azokat az erkölcsi erőket, melyek a reformációból és evang. hitéletből sugároztak ki, figyelmen kívül nem hagyhatja. Nagy rések és hiányok támadnának Sopron fejlődés történetében, ha abból az evang. Vezetőket és evang. intézményeket ki-