Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

XIII. Lackner szellemi öröksége. Neve és alapvető jelentősége Sopron kultúrtörténetében

beszédében ezt az anagramniátj csináltaiSerpilius nevéből: Sol, sapiens in jure.» i V ' Ezt a Dobner Nándort, Sopron második nagy polgár­mesterét sem hagyhatjuk említés nélkül. Egy századdal él később, pályája valóságos kópiája iLackner életének. Ugyan­azok a lenyes tehetségek, ugyanolyan nehéz idők, a kuruc­háborukban Sopron kétszeri ostroma. Mint ügyes diplo­mata, mint országgyűlési követ, mint hitbuzgó konventel­nök, mint szülővárosát szerető városatya fényesen állja meg helyét. Mindlen ponton a Lackner iskolájából kikerült jogtudósra és puritán jellemű vezető emberre és áldozat­kész emberbarátra ismerünk benne. Két év előtt volt ha­lálának kétszázados, évfordulója (fi 1730. febr. 4.). Dr. Csat­kai Endre írta meg szép jellemrajzát, én pedig a reformáció jubileumára írt híres énekét (Wie alt ist Luthers Lehr?), melyet a Cyprian-féle Hilaria Evangeiioa című monumen­tális díszmtíbe is (Gotha 1719) felvettek, közöltem Dobner rövid életrajzával. A Lackner intését és példáját követő soproni városatyák közül még Gensel Ádámot, a medicina és filozófia kettős doktorát, a jeles orvost (1677—1720.) kell megemlítenünk, aki tagja volt az erfurti és berlini tudós társaságoknak, igen értékes orvosi műveket írt (a magyarországi nagy pes­tisről 1711—13.) és Széchenyi György gróf felekezeti szük­keblüségét és térítő buzgalmát azzal szégyenítette meg, hogy a r. kath. joghallgatók és orvosnövendékek számára is 5000 forintot hagyott, ugyanannyit, mint az evangéliku­soknak. Nagy dolog volt ez 1720-ban és a példáját mások nem követték. A dédapja Gensel Kristóf soproni lelkész, a nagyapja és apja (Gensel Kornél) pedig soproni gyógy­szerészek voltak. Lehetetlen ezekben a vezető egyéniségekben és Sopron sok kultúrintézményében Lackner eszméire, szellemének a hatására rá nem ismernünk. Vivit post funera virtus. Az erény túléli a halált. «Vivit memorabili exemplo et saiu­tari monito» mondta már Barth. Ha mi hallgatnánk, alko­tásai, a kövek kiáltanának. Elismerjük, hogy Sopron mű­veltsége és jövendő nagysága már a középkorban gyökere­zik. Tisztelet annak a szerzetesnek, aki kódexek, krónikák másolásával és egyéb eszközökkel a magyar kultúrát szol­gálta. De viszont azt sem hallgathatjuk el, hogy a város ujabbkori szellemi műveltsége és anyagi gyarapodása a XVI. és XVII. században a reformáció jegyében, ennek hatása alatt indult meg és jutott el a virágzás magas fokára. Sopron kultúrtörténete azt a szellemi indítást és azokat az erkölcsi erőket, melyek a reformációból és evang. hit­életből sugároztak ki, figyelmen kívül nem hagyhatja. Nagy rések és hiányok támadnának Sopron fejlődés történetében, ha abból az evang. Vezetőket és evang. intézményeket ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom