Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

X. Lackner utolsó évei. Végrendelete, halála, temetése és sírköve

1 ölték. Az iskolaigazgatók közül pedig a két regensburgi, M. Schwanshofer Kristóf és Hausimanner Kristóf voltak Lackner kedves emberei és munkatársai. Az iskolát magyar főnemesek fiai is (Révay Pál és mások) látogatták. Külön lelkészük és tanítójuk volt a (magyaroknak is: Kőszegi Szekér Mátyás, Siniaházi Tamás, a bánfalvi Laátos Mátyás, Sárfői Miklós. Mindezek, még a meggyesi Oemich Tivadar is (az Emich család őse) értékes irodalmi munkásságot fejtettek ki. Átdolgozták s újra kiadták Gerengel énekeskönyvét és agendáját. Irodalmi téren Lackner mutatott nekik buzdító példát. Tagjai voltak mindnyájan a Studiosus Szövetségnek is. A sok munka és izgalom korán felőrölte Lackner erejét. 1629-ben már elkezdett betegeskedni. Neje is sokszor volt beteg. Gyermekei nem voltak. Kortársai szerint isjmierte a házi keresztet. Végrendéletét is megírta, ekkor még közösen a feleségével. De a város nem akart tőle megválni. Három évi pihenés után 1629. ismét őt választotta meg, most már negyedízben, polgármesterének. Payer György szól erről a krónikájában. Lackner maga nem is volt ott a városházán a közgyűlésen, mert beteg volt, de a polgármesteri pálcát (den Soepter) Steiner Jakab tanácsos vitte át hozzá a lakására s a tanács s aiz egész közgyűlés (Gemeinde) nevében ajánlotta fel néki a hivatalt. A krónikás nyomban ezután említi, hogy,Esterházy ez évben lánzséri és lakompaki jobbágyait áttérésre kónyszerítette, Bethlen Gábor fejedelem pedig az Ürban elhunyt. Minden keserűség nélkül emlékezik Bethlenről. Lackner 1630. Andrássy és Lövey mellé még egy harmadik magyar nemest is nyert a 12 tanácsos közé Nagy János személyében. Betegsége arra kényszerítette, hogy hivatalát a következő évben isimét Artner Farkasnak engedje át. Családi életében is nagy bánat érte. Régóta beteges felesége, Gurtner Orsolya,, akivel 33 év óta élt boldog házasságban, 1630 elején elhalt. Elhagyatottsága/, gyakori gyengélkedése és a vagyonkezelés gondja arra kényszerítette, hogy a gyászév letelte után 1631. aug. havában újra megnősüljön. Paur János rohonci polgár és városi tanácsos hajadon leányát Paur Máriát vette feleségül, akivel azonban csak négy hónapig élhetett együtt, mert váratlanul korán még ez évben december hó 29-én elhunyt. Még csak hatvan éves volt. Egész életében gondos, jó házigazdának bizonyult. Most is 1631. nov. 19. sajátkezűleg folyékony szép Írással írta meg második, az elsőt kiegészítő és módosító végrendeletét. Nagy vagyonát három egyenlő részre osztotta s ebből egy részt a városi kórház építésére hagyott; a kórházi szegény betegeknek adta vulkaporcláinyi malmát is. A második részt török fogságba esett soproniak kiváltására vagy