Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

VII. Bethlen Gábor bevonulása Sopronba. Collalto hadaitól Lackner menti meg a várost

ráírta: «Venit die 29. Julii, discessit die 17. Octobris.» így vett részt Lackner mint szállásadó gazda is a soproni gimnázium támogatásában. Nádasdy holta napjáig adósa maradt az ezüst tallérokkal. Különösen Csepreg pusztulása (1621) után volt äzon Lackner és a tanács, hogy a magyar tanulókat is ide vonja. Az iskolák, úgymond a jegyzőkönyv, olyanok legyének, mint a fegyvertár (gleich wie ein Zeughaus), amelyből a szükség idejére kellő fegyvereket lehet előhozni; legyenek «seminaria virtutum, officina pietatis». A bástyákkal. Várfalakkal és tornyokkal egy időben így építette Lackner a tudomány csarnokait is, iskolai drámákat írt. Csakhogy a múzsák szelíd énekét ismét vad fegyverzaj zavarta meg. VII. Bethlen Gábor bevonulása Sopronba. Collalto hadaitól Lackner menti meg a várost. Lacknernak 1714. latin nyelven megjelent elég bő életrajza egyetlen szóval sem említi, hogy Sopron valaha Bethlen Gábort látta s vele a soproni polgármesteriiek is valami dolga, lett volna. Frideliüs igazgató és a hat akadémikus ifjú ugyanis akkor, II. Rákóczi Ferenc kuruc háborúinak befejezése és a szatmári- béke után nem imert emlékezni- arról, hogy másfél évig (1 (M9—21) Sopron is a nagy erdélyi fejedelem, uralma a Iáit t állott. Necsudálkozzunk, hiszen csak nem, régiben is a Bethlen-ünnepélyek évében egyes helyeken nem lehetett képviselőjelölt, aki Bethlenről emlékbeszédet mert mondani. Ezért félek most én is. Nagy történeti átértékelések történtek. Szekfű Gyulának, aki szerint Bethlen Gábornak a fegyveres felkelésre sem méltó oka, sem önzetlen célja nem volt, nemcsak több komoly tudós, köztük Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke és több tanítványa is ellenmondott, mert a magyar históriát nem lehet a kis és nagy németség kaptafájára vonni. Hogy mily meglepő az átértékelés, arra nézve az erős katholikus, ismert történetírót, Bodnár Zsigmondot idézem a míílt század végégéről, ő mondta: «Szent István koronája Bethlen Gábor eszélyes politikája nélkül talán a bécsi udvar érdekes régiségei közé került volna». Ezt pedig nagy katholikus tudós 'mondta. (Prot. Szemle 1893. 101. 1.). Nehéz kérdés volt ez már Lackner polgármester idejében is. Az ilyen királyhű város, melyre Bécsújhelyről tekintenek a császári csapatok ágyúi, mit tegyen,' mikor felkelő magyar fejedelem zörget a kapun? A városi polgárság jelzői között nem hiában van ott a «circumspectus» (körűitekintő). És 1619 őszén körültekintve, bizony azt