Payr Sándor: Gróf Teleki Józsefné Királyfalvi Roth Johanna. Emlékbeszéd. Eperjes 1914.

A menyasszony szülei — családi feljegyzések szerint - aggodalommal fogadták a grófi kérőt. Attól féltek, hogy a főrangú kálvinista család keveselni fogja az ő egyszerűbb lutheránus házukat. De Johanna leányuk feltétlenül bízott az ifjú Telekinek fennkölt, nemes lelkében. Szerelmével meggyőzte szüleit. Később is, miként anyjának megígérte, ajkát soha panaszra nem nyitotta. Sőt ha lett volna is valami félreértés Rothék és Teleki között, mint okos és szerető hitves, ő maga mentegette férjét, azt mondván: „Nagy és fontos elfoglaltságai vannak, melyek nem engednek időt az atyafiságos relácziók ápolására".

1 Roth Johanna választása egyébként hozzá teljesen méltó férfiúra esett. Teleki József egyike volt ama kor legnagyobb magyarjainak. Bod Péter tanítványa, ki a külföldi egyetemeket s a tudós Cornides társaságában Olaszországot is bejárta. Nagyértékű könyvtárt gyűjt, II. József őt, a protestánst a pécsi tankerületbe főigazgatónak nevezi ki. Majd főispán, titkos tanácsos és koronaőr lesz egymásután. A korszakos 1790/91. országgyűlésnek egyik vezérszónoka, mint főgondnok, a budai zsinatnak elnöke. Az evangélikusok is magasztalják, Kis János püspökünk ódát ír hozzá. Kiváló író és költő is egyszersmind. Még Leydenben és Parisban adta ki franczia nyelven „Az erős lelkek gyengesége" czímű apológiáját, melylyel a racionalismus korában a vallást védi ostromlói ellen. Verseket írt a Magyar Hírmondóba és Orpheusba. Ritka szépségű elégiával gyászolta Eszter húgának halálát, „Az atyafiúi barátság oszlopáéval (Kolozsvár, 1799.), melyben szép emléket emelt feleségének is.

a A gyász és az élet egyéb csalódásai miatt elkeseredett és már szinte hitét vesztett férfiú előtt nejének nyájas alakja jelenik meg s róla mondja költeményében: Midőn eddig írnám, életem jó párja Rám néz s könnyes szeme szivem általjárja. Élőmbe állítja a négy gyermekemet S tilt, hogy ne folytassam vétkes kérésemet. A kisded csecsemőt hozza az ölében S kedvezzek magamnak, kér annak nevében . . . Látom, elkapott volt szörnyű nagy bánatom, Én por, hamu, féreg, hogy zúgolódhatom ? Illik-e perlenem a Mindenhatóval, A ki, ha sújtol is, biztat örök jóval. íme Roth Johanna, a ki sohasem vágyott babérokra, így került bele mégis irodalomtörténetünkbe. O lett a költőnek, a nagy Telekiek atyjának vigasztaló, megmentő angyala. Már e költemény maga is szép bizonysága egymást megértő, boldog családi életüknek. S a nő is végrendeletében azért ad hálát Istennek, hogy őt jó férjjel s attól származott hasonló gyermekekkel és unokákkal áldotta meg. Telekinére Martha nehéz szolgálata várt a családi körben, de Mária dolgát sem hanyagolta el. Míg férje sokat utazik, irodalomra, művészetekre 1 Vay Sándor művei, IX. kötet, 91. lap 2 Szinyei: Magyar írók, XIII., 1408. Győry Vilmos: Koszorú, 11. L