Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

királynékat Kanizsai István mint nemes lovag kisérte le Horvátországba. Több Kanizsai volt Sopron-, Zala- és Vasmegye főispánja. És buzgó főpap is több került ki közülök. Az első hely illeti Kanizsai Jánost (1367—1418), ki mint esztergomi érsek a primási rangot is megszerezte. Ez a terebélyes család a XVI. század elejére anynyira megfogyott, hogy már csak egyetlen családfő, VI. Kanizsai László, Vasmegye főispánja volt életben. Ennek és nejének Drágfi Annának volt leánya a mi hősnőnk, Kanizsai Orsolya. Az összes családi vagyon ennek szüleire halmozódott össze. Esterházy herczegnek sincs ma annyi kastélya és uradalma, mint akkor Kanizsai Lászlónak volt. Hogy csak néhányat említsek: Sárvár, Egervár, Kanizsa, Csókakő, Léka, Kismarton, Németkeresztúr, Kapuvár, Csepreg és még több uradalom itt a Dunántúl, mind nekik adózott. Rendes tartózkodási helye a családnak Sárvár volt. Orsolya itt született és itt nevelkedett. Atyja buzgó főispán és a római egyháznak is hű fia volt. 1521-ben még elzarándokolt Lorettóba s akkori szokás szerint, nejével és két élő gyermekével felvétette magát világi tagul a benczósek szerzetes rendjébe. Az édes anyja is, Drágfi Anna, vallásos nő, a ki udvari papot tartott s birtokot hagyományozott az örmény esi remetéknek. Az apa már kevéssel Orsolya születése után elhalt, Anyja is, ki másodszor Frangepán Kristófhoz ment nőül. 1528-ban Sárvárott már szintén súlyos betegágyon tett végrendeletet. Orsolyánk így már hét éves korában teljesen árva volt. Egész családjából még csak bátyja. Ferencz volt életben s 1532-ben ez is meghalt. Szörnyű korán megízlelte tehát az árvaság keserű