Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

cseprő házi dolgokat, lehetővé teszi, hogy férje a közügyekben is szolgálhasson. Bizony, ha Nádasdynak is nem lett volna kire hagyni a házát, nem tölthetett volna hónapokat Bécsben és Pozsonyban az udvarban és országgyűlésen. Kanizsai Orsolya nemcsak erélyes, rendtartó asszony volt, a ki mintegy szemöldökével dirigálta az udvarnépet, hanem maga is serény munkás, a házi dolgokhoz értő, különösen kitűnő kertésznő és szakácsnő volt. Férje a király asztalánál volt mindennapos, mégis, ha egy magyaros jó ebédre volt étvágya, hazaszökött Sárvárra. S ilyenkor Orsolya azzal tüntette ki, hogy maga sütötte a jó béleseket (réteseket), a jó pereczeket, marczipánt, a hízott pávát s hízott kappant. Sőt Tamásnapra Bécsbe is utána küldte az ilyeneket jó halakkal s gyümölcsökkel. Többször küldött a királyi asztalra is újdonságot, a melylyel mást mindenkit megelőzött. Ha azt akarta férje, hogy a baraczk épségben érkezzék ő felsége elé, akkor megkérte feleségét, hogy ő maga rakja kosárba, ne bízza cselédre. És az ilyen praktikus női tudománynak nagy szerepe van ám a családi békességben, Nem régiben egy berlini világlap pályázatot hirdetett e kérdésre: Mivel biztosíthatja a nő férjének állandó hűségét? És annak ítélték a pályadíjat, ki a szép lelki tulajdonok mellett a jó konyhát is számba vette. A mi régi, bölcs nagyasszonyaink ezt az igazságot jól ismerték. A házi dolgokat még a nádorné, a- királyné után az első asszony sem vetette meg, sőt nagyra becsülte. Az a fŐzőkanál hatalmas varázsvessző a házas életben és az ízletes jó ebéd