Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

II. Vallásos lelkületének általános jellemvonásai

pedig gyakran és áhítattal s már akkor is, mikor még ifjú erőben és egészségben vagyunk. „Mi ketten — irja Széchenyi a naplójába — majd ha Amerikába evezünk át s utolér a tengeri vihar, ott a halál karjai közt sem fogunk őszintébb hódolattal a Mindenható előtt meghajolni, mint azt esténkint szobáinkban tesszük távol minden vésztől, bajtól." Hasonlóképen mondja a Hitelben is boldogoknak azokat, „kik már éltek legszebb éveiben önkényt szeretetből a legfőbb Jóhoz emelték fel lelkeket, a Legtökéletesebbhez."

1 így itél „Udvlelde" című művében is: „Szánakozva bámulok az Istenhez soha nem térőn, ha túl nem becsüli magát s végig következetes marad; bámulom erejét, de sajnálom a legfőbb jóvali rokontalansága miatt. Utálatra méltónak tartom ellenben az istentagadót, ki azonban veszély közt szepeg és kereszthez borul; és előttem csak az látszik talpra esettnek, ki főkép csend és béke között naponta felemeli lelkét a legdicsőbbhöz, veszély közt azonban tán rövid fohászon kívül semmi hosszas és panaszló litániát soha végpercig nem intonál." (I. m. 30. 1.). Jó imádságnak csak azt tartja, amely szívből fakad, őszinte, tisztítja, Istenhez emeli és jó cselekedetekre indítja a lelket. Ellenben a puszta szájjal morzsolt imádságot, az olvasónak szív és lélek nélkül való forgatását igen sokszor elitéli. Széchenyire nézve hatalmas erőforrás volt az imádság. 1846-ban a Tiszaszabályozásnál Dob és Szederkény határában teszik az első kapavágást. Széchenyi kora reggel templomba megy imádkozni és naplójába jegyzi: „A Jove princípium. Oh Isten a te kezedben van minden." Szegeden is, mikor a tanácskozásban mindent összekuszálva fennakadnak, Széchenyi kimegy a szabadba és az ég felé sóhajt: „Istenem, adj nekem világosságot!" Visszatérve pedig tisztán látnak és minden rendbe jő.

2 Ily őszinte levén Istenben való hite, semmit sem gyűlölt úgy, mint a képmutatást. Ettől már mint fiatal katona is irtózott. Nápolyi útja előtt Cataniából 1819. ápr. 21. írta atyjának, hogy itt végezte el húsvéti gyónását. „Ne mutassa ezt a levelet senkinek — kéri atyját — Isten látja, nem mintha szégyenleném vallásom formáit és törvényeit híven és pontosan követni, hanem tudja Ön, milyen könnyen hipokritának tarthatják az olyan fiatalembert, aki az életet élvezi, szerelmeskedik, játszik és a levelében ilyen dolgokkal dicsekszik, mint az imádság és gyónás. Talán az sincs jól, hogy Önök előtt szólok róla, de Ön és anyám 1 Sz. naplói 1821. okt. 10. Zichy A. 582. Hitel 157. 2 Sz. Nap. 1846. aug. 27. szept. 3. Zichy A. 613.