Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

legfelsőbb parancsolat érkezett, mely szerint a foglyokat Bécsbe kellett visszakísérni. (Jezs. napi. Chernél II. 117). így került Fekete a társával, Sárvári János tanítóval együtt ismét Kollonics hatalmába, aki elől éppen menekülni akart. Már Bécsbe is fegyveres őrizet alatt hozták, itt pedig súlyos börtön, szenvedés és megaláztatás várt reá. Kinos próba volt ez, amilyent Fekete eddig még nem ismert. Szeretett jól élni s most az éhség és a sötét börtön dohos levegője testileg, lelkileg megtöri. Kollonics a jezsuitákra bízta, akiknek kitűnő módszere van. Először megkínozták, rémítgették, azután pedig fényes ígéretekkel csalogatták. Csányi krónikája szerint Bécsben bilincsekbe verve a „Pöllerthor" alatti börtönbe zárták el őt és a tanítót is, de egymástól elkülönítve, hogy a kínos egyedüllét által is súlyosbítsák helyzetüket. Félévig sínylődtek itt a szabadulás reménysége nélkül. Otthon senki sem tudta, merre vannak. Börtönében kivégzéssel és a legkínosabb halálnemekkel ijesztgették Feketét. De áttérése esetén szabadulást, hazájába való visszatérést, sőt jószágainak visszaadását és világi hivatalt is Ígértek neki. Egy Signiorani nevű ravasz olasz jezsuita suttogta ezeket a fülébe, aki vigasztalan börtönében sokszor felkereste. Kollonics pedig, aki Bécsújhelyről és Pozsonyból sűrűen feljárt Bécsbe, mohón várta, hogy mikor fog a kuruc magyar főeretnek megtörni. A nagy buzgalmú térítő bizonyára személyesen is felkereste Feketét a börtönében. Szelepcsényi prímás és Széchenyi győri püspök, kik a pozsonyi törvénykezés és az asszonyfai zendülés révén legközelebbről voltak érdekelve, szintén tudtak a fogoly szuperintendens sorsáról. Volt akkor Bécsnek egy Sinelli Imre nevű érseke is (előbb kapucinus), aki szintén komáromi születésű volt, miként Kollonics is; ez nagy jóindulatot mutatott a magyarok, sőt a protestánsok iránt is, de édesszájú beszédével annál veszedelmesebb volt mint térítő. Ezek és a ravasz Signiorani páter ostromolták és éheztették ki Feketét. Három év múlva a török sem szorongatta jobban Bécs városát, mint ezek itt a lutheránus püspököt. És a vastag humorú Abraham a Sancta Clara is akkor