Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

II. Fekete a kőszegi rektor és magyar lelkész

Csór Erzsébetet hozta magával Fekete házába. Fekete maga mondja később, hogy Csór Juditot gyermekségétől íegva ő nevelte (V. jkv. 1688). Még a mézes hetek sem multak el és Fekete, ki a vagyonos özvegyasszony jószágába ült bele, már 1663. márc. 10. a városi tanács előtt a gazdasági- nehézségekről panaszkodván, osztályt és tartási díjat követelt az árvákért. A tanács azonban a másfelől való atyafiakat, Baranyay Istvánt és Hosztóthy István özvegyét, Czenki Kata asszonyt is meghallgatta. Ezek azután derekasan meg is feleltek Fekete rektor uramnak. Illetlennek és csodálatosnak találják, amit az új atyafi kivan. „Az ő kegyelme gazdaságának sem heti, sem hava, még csak meg sem kóstolta." És már is panaszkodik ? „Kitetszik az inventáriumból, mennyi kész pénz és ezüst mív adatott elő az árváknak előmentségekre. Maradt még annyi majorság, hogy az egy esztendőben megmunkáltathatják az szőlőket belőle és az árvákat is eltarthatják a magokéból. Még az ő kegyelme majorságából keveset ettenek az árvák. Ha az anyjokat szerette ő kegyelme, bizony az árvákat is szeretni kell ő kegyelmének. Móringot mit emleget ő kegyelme ? Még élnek az árvák, azokkal vessen számot a jövendőben." A két rokon jól megmosta rektor uram fejét, minden követelésének ellenemondottak és ezt a levelüket, melyet Fekete alig tett volna az ablakába, jegyzőkönyvbe vétették. A fiatal férj mohó anyagiasságára nézve ez az eset is eléggé jellemző és az árvák iránt való kötelességről szépen kioktatták a pedagógust. No de ettől az esettől eltekintve, mely inkább csak az aktákban és a rokonok közt maradt elrejtve, Fekete a tanítói pályán egyik sikert a másik után aratta. Kiváló tehetség, jó szónok, magastermetű, mutatós külső alak, telve a magyar nemes ember önérzetével, mind ezek olyan hatást biztosítottak fellépésének, amellyel különösen a vidéki nemességet hódította meg hamarosan (Staturae procerae, auctoritatisque non contemnendae. Burius 113.) Kollegája Ensel János előbb foglalta el állását, de az iskolafenntartók kimondták, hogy „egyenlő authoritással"