Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

II. Fekete a kőszegi rektor és magyar lelkész

resistálhatunk, hogy ha az scholáinkra jó gondot viseljünk, az melyek mind igen kevesek s mind pedig fogyatkozott állapotban vannak." A kőszegi scholát akarná gyarapítani, akinek már a maga alumnusát, Ensel Jánost is odaadta „de egy nagy erdőben az mint egy kakuk nagyon kevés, úgy sok ifjak között egy mester"... „Fekete István uram, úgy esett értésünkre, mind eddig conditio nélkül haszontalanul töltötte idejét, kire valóban nagy szükségünk volna." Bocsássák el tehát „hadd szolgáljon itt az ő persecutióban levő anyaszentegyházának és conserválja az veszedelemre menendő szép ifjúságot, amennyire lehet." (Payr, Eht. Emi. 232.) II. Fekete, a kőszegi rektor és magyar lelkész. Kőszegen nagy is volt a szükség Feketére. Mióta ifjabb Nádasdy Ferenc gróf 1643. áttért és a csepregi felső templommal együtt a régi hires magyar iskolát is elfoglalta, azóta a közeli Kőszeg virágzó gyülekezete vállalta magára a szép egyházi és nemzeti miszsziót, hogy a csepregi iskolát pótolja. Kis Bertalan püspök még 1641. márc. 12. kelt körlevele szerint is Csepregen a düledező régi iskola helyett ujat és nagyobbat akart építeni „egy öreg auditóriumot, pitvart, a tanító mestereknek és tanuló diákoknak házakat és kamarákat kőből és téglából... mivelhogy eleitől fogva Dunán innen az Magyar scholák között legfőbb és nevezetesb az Csepregi schola volt, kiben nagyságos uraknak, nemzetes nemes főfő rendeknek fiai német gyermekekkel egyetemben tanultának, alacsony rendeknek fiók is itt tanulván". (Adattár V. 47.) Egy ilyen nagy múltú iskolát kellett most Kőszegnek pótolni. Jeles tanárai voltak ennek is. Sármelléki Nagy Benedek a század elején nemcsak Pázmány Péterrel mérte össze fegyverét, hanem Szenczi Molnár Alberttel is. (Gúnyverse, Czvittinger D. 254). Kiváló kőszegi rektorok voltak még Piscator János, Vajda György és különösen Perennyey Bálint. Ez utóbbi kőszegi fi és Wittenbergből jött ide 1652. után s