Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
III. Az Ágostai Hitvallás Pázmány és az ellenreformáció korában. Három magyar Augusztána a XVII. század elején.
közöltem fentebbi cikkemben. Habent sua fata libelli. Ez a becses kézirat azóta néhai dr. Démy Lajos egyházfelügyelő kezén legnagyobb meglepetésünkre eltűnt, de reméljük, hogy előkerül. Ez a Liber Concordiae és benne az az Ágostai Hitvallás eddig ismert legrégibb magyar fordítása. 34 * ízelítőül közlöm a jobb sorsot érdemlő kéziratból az Aug. Confessio IV. artikulusát. «Az keörösztyóni hütnek feieb articulusi. IV. (De justificatione). Azt is vallyák és tanittyák, hogy az emberek az ő tulaydon ereiöknek, érdedemöknek avagy tselekedetöknek általa semmiképen ne idvözülhessenek, de a Christusért ingyen, hütnek általa, elhivén azt, hogy Isten kedvében ismeg föl vétessenek és bűnök meg botsáttassék az Christusért, ki az ő halálával az mi bűneinkért eleget tött. Isten ezt az hütöt önnen maga előtt való megigazulás gyanánt tartya és veszi. Róm. 3. és 4.» Érdekesek a kéziratban a Kis Káté végén álló versek is három nyelven: Cuique sit inprimis magnae sua lectio curae, Ut domus officiis stet decorata suis. Ein jeder lern sein Lection, So wird es wol im Hause ston. Elseőben tisztit kiki meg tanollia mi légien, Házában Praepost annak utánna lehet. 35 Az irenikus és uniói cél teszi érthetővé, hogy Alvinczi Péter kassai református lelkész is, Pázmány jeles ellenfele, Bocskay és Bethlen bizalmas kedves embere, az Ágostai Hitvallás követőjének mondotta magát. Alvinczi a XVII. elején közvetítő középállást foglalt el a két protestáns felekezet között. Nagy szükségét érezte ő ennek Kassán, hol a németek inkább Luther, a magyarok pedig Kálvin tanítását követték. Mindkét felekezet meg volt itt győződve, hogy a vallásszabadságot csak az Augusztána és a Pentapolitana alapján élvezik. Maga Alvinczi Péter is, aki ellen a pomerániai Bussaeus Mihály kassai német ev. papnak 1614 óta sok panasza volt, elfogadta az Ágostai Hitvallást, sőt a Pentapolitánát is. A vita hevében mondotta: «Ha én az 3* Lásd idézett cikkemet. Evang. Egyház és Isk. 1900. 332—335. 3 5 Evang. Egyház és Iskola 1900. 335. 1.
