Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
II. Elhajlás az eredeti Hitvallástól. A Variata, az Interimek és a Corpus Doctrinae Philippicum; a kryptokalvinizmus és a Formula Concordiae Magyarországban.
vinista irány, Fülöp mesternek szeretetre méltó egyénisége a magyarok iránt való nagy figyelme kötelezte le és nyerte meg a maga számára. Az 1550. után Wittenbergből hazatérő magyarok közül sokan már nem voltak szigorúan lutheránusok és ezek hirdették azután itthon eleinte titkon, majd nyíltan Melanchthon s később Kálvin tanait. De még mindig elég sokan voltak a magyarok közt is, akik hívek maradtak a változatlan* Ágostai Hitvalláshoz, sőt az ezt kifejtő és magyarázó ConcordiaenFormulán02; Is. Frigyes Vilmos szász herceg mint II. Keresztély választó fejedelem gyámja, 1592. kitiltá Wittenbergből a Kálvinhoz pártolt magyarokat. Az egyetem rektorának írta: «Etliche Hungari bei Euch, welche dem Calvinismus sonderlich verwandt sein... so wären wir nicht geneigt sie zu dulden. 20 Ezután látogatták a magyar kálvinisták Heidelberget. Wittenbergben pedig Hunnius Egyed állítá vissza Luther tiszta tanát. Hunnius és Hutter Lénárd voltak itt ezután a lutheri orthodoxia főoszlopai, akiknek műveit a magyarok is lefordították. Hutter Lénárd a dunántúli magyar esperesekkel is levelezett s buzgó tanítványai, Kis Bertalan és Lethenyei István buzgó őrei voltak itt az Ágostai Hitvallásnak. 21 Dr. Révész Imre «A dunántúli evang. egyházkerület történetes című munkámnak bírálatában elismeri, hogy «míg hazánk egyéb vidékein a luther-melanchthoni és a zwingli-bullinger-kálvini főirányok nagyjában a faji és nemzetiségi elválasztó vonalakat követték s amaz a németségnek és tótságnak, emez a magyarságnak vált nemzeti kultúrájával összenőtt jellegzetes protestantizmusává: addig a dunántúli részeken ez az egyebütt csaknem szabályosnak tetsző párhuzamosság nem érvényesült. Itt az Ágostai Hitvallás lelki birtokállománya fenn tudta tartani magát mind amaz őslakos és bevándorolt fajok között, amelyekre kezdetben a reformáció első nagy tavaszi eláradása idején kiterjedt volt a határa.» És Révész ennek okát a XVI. századi dunántúli népesség lelki életének és kulturális fogékonyságának aránylag jóval fejlettebb voltában keresi. «A 20 Közli Hellebrandt Árpád. Századok 1886. 536. 1. 21 Lásd Kis Bertalan és Lethenyey Istvánnak, Báthory Erzsébet alumnusamak és Hutter Lénárdnak leveleit 1609-ből. Payr S. Ehtört. Emlékek 163. 1.
