Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
vannak ezek a sorok : „Megáll az Istennek igéje És nem állhat senki ellene." Én az első magyar fordításban bizonyságát látom annak, ami egyébként is valószínű, hogy ismeretlen poétánk latin fordításból vette át Luther énekét. Mert különben a német „Dank haben" bizonyára őt is megtévesztette volna. Ellenben a latin fordítások világosan megmondják a vitás sornak igazi értelmét : „Sive velit, nolit mundus." (Az igét ne bántsa a világ, Akár tetszik neki, akár nem.) A legrégibb magyar fordítás legalább közel áll ehhez és nincs benne oly nagy tévedés, mint az újabb fordításokban. 39 A további kérdés már most: mikor tűnik fel az első magyar „Erős vár" és ki volt a fordítója ? Fentebb már idéztem, hogy Sztárai Mihály Tolna városában (1557) írott „Athanasius püspök élete" című históriás énekében négy strófában (20 verssorban) Lutherről nagy dicsérettel emlékezik és ellenségeinek álnok és erőszakos támadását ugyanazon szavakkal jellemzi, mint amelyek az Erős vár első versszakában is megvannak. Sztárainál olvassuk : Voltának utána nagy sok álnoksággal, Méreggel, fegyverrel és hatalmassággal. S alább ismét: „ravaszsággal". Az Erős vár első versszakában így van ez : „Az mi régi ellenségünk Háborgat minket Erővel, fegyverrel És csalárdsággal És minden nagy hatalmassággal. A gondolatnak és szavaknak ez a találkozása nem lehet tisztán a véletlen dolga. A két verses mű között valami összefüggésnek kell lenni. És pedig vagy úgy, hogy Sztárai már ismerte az Erős vár magyar fordítását és ennek szavai csengtek a fülébe, vagy pedig, ami érdekesebb volna, maga Sztárai volt Luther ez énekének fordítója. Hymnológusaink közül már Kálmán Farkas is gondolt Sztárai szerzőségére, akit erős kapcsok fűztek Lutherhez. Már Páduában Luther iratait olvasta, itthon lelkes híve volt s felekezeti álláspontja szerint is ő Huszár Gállal, Méliusszal és Szegedi Kis Istvánnal szemben mindvégig megmaradt hű lutheránusnak. Még mint öreg megtört ember is (1574) eljött Pápáról Sopronba a lutheránusok közé, hogy itt a magyar papi állásra pályázzék. Énekköltőink között ő volt egyike a legjobbaknak és legtermékenyebbeknek. Egyik énekét (Hálaadásunkban rólad emlékezünk) már a váradi és a Szegedi-féle énekeskönyv is felvette 1566 és 1569-ben. Tehát mint Sztárai fordítása is könnyen belekerülhetett az Erős vár első könyveinkbe. Érzem, hogy a megegyezés a fentebbi versszakok között még nem elégséges arra, hogy Sztárai szerzőségét megállapítsuk vele. De mivel Skaricza szerzősége sem bizonyos, sőt újabban ezt Barla Jenő határozottan tagadta, azért a különféle feltevések között Sztárai szerzőségét is számba kell vennünk. Egyelőre Ember Pál és Bod Péter tudósítására támaszkodva Gyulai Pállal és Horváth Cyrillel fenntartjuk a régi hagyományt. Bár az a körülmény, hogy Sztárai éneke már 1557-ben az Erős várral csendül össze, ismét új ok Skaricza szerzősége ellen. Barla Jenő egyéb érvei, hogy Skaricza még csak 22 éves volt, mikor az Erős vár Váradon már (1566) megjelent; csak három-négy év múlva ment ki Wittenbergbe és nem tudott németül. 40 Ezzel szemben a hagyomány, mint láttuk, több Luther-ének fordítójának is Skariczát tartja és Szenczi Molnár Albert is a jobb zsoltárköltők közé számítja. Amíg döntő ok nem merül fel, addig Skariczától az Erős várt nem vitathatjuk el és nem tulajdoníthatjuk Sztáráinak. A régi kecskeméti matrikulába is be van írva : „Scariczai Máthé, ki német nyelvből fordította Luther Mártonnak ama szép dicséretét : „Erős várunk nekünk az 3J Brenner O. Und keinen Dank dazu haben. Lutherstudien, Weimar, 1917. 78. I. 4 Barla J. : Skaricza élete és zsoltárköltészete. Prot. Szemle 1900. 335. és 1901. 720., 728.
