Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

ban közölt eredetiekkel s mind a három megegyezik teljesen. Tehát egyenesen Luther énekeskönyveiből vannak átvéve.

11 Luthernek ez a három éneke pedig, mely először látott napvilágot magyar nyelven, a két katekizmusi ének: Hallgasd meg, bűnös ember, Élő Istennek parancsolatját ; Melyeket Mojzesnek általa Ada nekünk Sinai hegyen. És a másik : ,,Mi hiszünk az egy Istenben, Mennynek, földnek és az benne valóknak teremtőjében". A harmadik pedig Husz János úrvacsorai éneke, melyet Luther fordított németre. Gálszécsi magyar szövege ez : Jézus Krisztus, mi üdvösségünk, Ki mi tőlünk Istennek haragját Elvette az ő keserűséges halálával És megszabadított pokolnak kínjátul. Nemcsak rímtelenek ezek a sorok, hanem jóval hosszabbak is, mint az eredetiben. Dehát nehéz úttörő munka volt ez, így is hálásak lehetünk Gálszécsinek. Érdekes volna tudni, hogy az elveszett többi íven, az egész könyvecskében hány éneke lehetett még Luthernek. A tartalmi összefüggésnél fogva bizonyára benne volt a ,,Mi Atyánk, ki vagy mennyekben" szintén katekizmusi ének is gyengébb, kezdetleges formában s valószínűleg Szegedi Gergely könyvének néhány rímtelen, nehézkes éneke. Gálszécsivel egy időben (1531—32.) tanult Wittenbergben az esztergomi születésű Farkas András, később valószínűleg debreceni lelkész. Luther e két magyar tanítványa között szoros barátság fejlődött ki, ami abból is kitetszik, hogy Gálszécsinek „A ker. Tudományról való rövid könyvecskéje" és Farkas Andrásnak „Az zsidó és magyar nemzetről" szóló verses krónikája („Jersze emlékezzünk") egymással egybefűzve jelent meg Krakóban 1538. Farkas is Luther városából hozta haza az ének- és zene szeretetét. Verses krónikáját ő is hangjegyekkel látta el, melyeket Hofgref és Cornides őriztek meg számunkra, Mátray Gábor pedig modern hangjegyekre átírva összhangosította. Mátray a dallamot is Farkas András szerzeményének tekinti (a régi lantosok példájára utalva) és Sziládyval együtt ezt tartják a legrégibb (1538-ból való) magyar hangjegyes nyomtatványnak. De amint láttuk, Crálszécsi hangjegyei két évvel korábbiak. Farkas András éneke és zenetudása is bizonyára a wittenbergi hatásra utal vissza.

12 A Luther házában lakott és Wittenbergben többször is megfordult Dévai Mátyás is írt éneket (Minden embernek illik ezt megtudni), de ha valószínűnek vesszük is, ezen az egy éneken Luther hatását kimutatni nem lehet. Sylvester János, a sárvári bibliafordító is járt 1534. Wittenbergben s a hagyomány szerint, amint ezt Wallaszky és Szilády is említi „Luther énekei közül néhányat magyarra fordított". De Sylvesternek csak egyetlen húsvéti éneke ismeretes : Krisztus feltámada, Ki emberré lett vala. Ezt is csak Bornemisza énekeskönyve őrizte meg számunkra. Bizonyára Luther példáját követté Sylvester is, mert a „Christus surrexit" (Christ ist erstanden) régi húsvéti éneket Luther is átdolgozta. Tehát legalább is a forrásuk lehetett közös. Sylvester is, miként Luther, nagy kedvelője volt a zenének. (Szilády, RMKT. II. 437., 439.) Még Luther életében és pedig Dévaival egyidőben 1542. járt Wittenbergben Batizi András is, a jeles énekköltő, akinek Gálszécsi István volt a mestere. Dévaihoz szoros barátság fűzte, amint ezt Schesaeus Keresztély versben is megénekelte. (Szilády II. 412.) Gálszécsi és Dévai révéri bizonyára Bätizi is megismerte Lutherben az énekköltőt. Batizi Kassán már 1530. éneket írt. Szikszón tanító, Ujhelyen, 11 Erdélyi P. M. Könyvszemle 1887. 215. Divéky A. U. o. 1911. 10. Weim. 35. k. 495. és 513. • . , 12 Szilády Á. R. M. Költők T. II. 374. Mátray G. Tört. bibliai és gunyoros magyar •énekek dallamai. Pest, 1859. 7. 1.