Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
Isten." 41 A XVI. század közepe óta Luther Erős vára állandó és egyik legkedveltebb darabja volt az összes protestáns énekeskönyveknek, sőt átvették és énekelték a többszörös egyházi tilalom ellenére a r. katholikusok is. Benne van bizonyára ez is Kájoni János csíksomlyói franciskánus 1676. évi Cantionale Catholicum című énekeskönyvében, melyben közel másfélszáz a protestánsoktól átvett ének. — És Illyés István esztergomi kanonok is, aki éppen az ellen kelt ki, hogy ,,az eretnekséggel bőves Graduálék és Funebrálisok sok helyütt a katholikus iskolamesterek kezében is forognak", minden igazhitű buzgalmával sem tudta elkerülni, hogy az Erős várunk „híres protestáns éneket" más eretnek dallamokkal együtt még 1693-ban is „Soltári Énekek" című gyűjteményébe fel ne vegye, amint ezt Bogisich is elismeri. (M. ehi népénekek a XVIII. sz. 29. 1.) Luther énekének első magyar fordítását igen jónak találták őseink, mert egy-két szónyi változtatással két, sőt három századon át is így énekelte mind a két protestáns egyház. Bornemisza Péter evang. püspök a Posztillájában (1584) azt ajánlja, hogy az Erős várt prédikáció után énekelje a gyülekezet. Bocskay István vitézeinek, a szabad hajdúknak is ezt volt a csatadala. A kassai országgyűlésen 1606 április 24-én a Bocskay házában tartott istentiszteleten az Erős várt énekelték. 42 Nápolyban a gályarab-lelkészeknek (1675) ez adott erőt és bizodalmat. Kocsi Csergő Bálint „Narratio Brevis" című művének VIII. fejezetében a Ruyter admirális által kiszabadított gályarabokról mondja: „Quoad pervenissent ad Ciassem Hollandicam, resonanti voce et jubilo cordis canunt 46, 124, 125. Psalmos Davidis." 43 Szegedi Gergely óta 1813-ig a reformátusok Luther énekét a 46-ik zsoltár címe alatt énekelték. De megmondja Kocsi Csergő határozottan is, hogy a gályarabok az Erős várt énekelték. Művének XI. fejezetében írja ugyanis a Pozsonyból Kapuvárra és Sárvárra hurcolt fogoly-lelkészekről : „Voce resonanti cantant Psalmos Davidicos. Canunt inter reliquos 141, 43, 23, 13. Psalmos et Cantionem illám Lutheri: Erős várunk nökünk, Ein véste Burg ist unser Grott, er hilft etc." Ime, a református pápai tanár a XVII. században német nyelven is idézi Luther énekét és pedig a gályarabok történetében. S mikor a poroszlók a gályaraboktól már az énekes és imádságoskönyveiket is elvették, akkor nagy buzgósággal, mert hiszen ez volt az egyetlen vigasztalásuk, könyvnélkül énekeltek kínos útjaikon. Mert amint Kocsi Csergő megjegyzi: „Psalmorum enim Davidicorum majorem partém lingva vernacula ex memoria sciebant." 44 És az elnyomatás egész idejében I. Lipóttól II. József koráig, amint az Új Zengedező a feliratában mondja, „az anyaszentegyház háborúságában" az „Erős vár" és ennek párja, az „Atya Isten tarts meg minket", ez a két Lutherének volt az üldözött magyar protestáns gyülekezetek vígasztalója és éltetője, ezt a két éneket szerették és ezt énekelték legsűrűbben. Csak a racionalizmus kora lett hűtlenné Luther remekéhez még Németországban is. Megütköztek rajta, hogy a reformátor „e világ minden ördöge" ellen kél síkra énekében. Kis János költő-püspökünk is, akit Győrött Pongyeloki Roth György tábornok neje, a művelt lelkű báró Podmaniczky Johanna szólított fel, hogy „jobb ízlésű" énekeskönyvet készítsen, behódolt ennek a hitében megfogyatkozott korszellemnek és kihagyta a Győri énekeskönyvből (1811) Luther örökbecsű énekét, még az Erős várt is. A reformátusok 1806. évi új énekeskönyvéből is — szintén a racionalizmus hatása alatt és nem felekezeti szűkkeblűségből — kimaradt Luther éneke. Kálmán Farkas református hymnológusnak hozzám írott levele szerint a balatonmelléki kálvinisták, amint ezt egyházlátogatáskor a presbiterek nyíltan megmondották, éppen az Erős várunk kihagyása miatt nem akarták az új énekeskönyvet befogadni. A hiányt azonban pótolták az újabb szerkesztőbizottságok. Egyhangú volt a vélemény, hogy Luther éneke 41 Ivánka Sámuel, Spataki Füz. 1858. 70. 1. 42 Thury E. A bécsi békekötés, Prot. Szemle 1906. 456. 43 Lampe—Ember, Hist. Eccl. Ref. 904. 1. 44 Kocsi Csergő B. Narratio Brevis X—XII. Magy. Prot. Ehtört. Adattár I. 99.. 102., 123. és 126. 1.
