Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
egészítette. (Szilády, RMKT. I. 179., 193., 356., 368. Horváth C. Középkori magyar verseink. 126., 206., 501.). Az eddigi Luther-énekeket Huszár Gál Graduálja (Komjáti, 1574), mely 164 éneket foglal magában a „Jövel népek Megváltója, Heródes dühös ellenség és Gonosz kegyetlen Heródes" énekkel toldja meg. Benne van az Atya Isten, tarts meg minket, Jer, mi kérjünk szentlelket, Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, Jézus Krisztus, mi idvességünk (Husz János éneke, Gálszécsi fordítása), a Te Deum laudamus, a Litánia major és a Luther által kedvelt: Dicséretes ez gyermek. 27 Bornemisza Péter, ez a sokoldalú jeles evang. püspök, gazdag tartalmú énekeskönyvében (Detrekő, 1582) már 235 éneket gyűjtött össze, de ebből csak 118 a templomi ének, a II. és III. részében bibliai, históriás, tan- és feddő-költemények vannak. Luther énekeiből újat csak egyet találunk nála. A mi életünknek közepette (Media vita in morte sumus) CLIX. lap. Megvan a „Bűnösök hozzád kiáltunk" (CXXV. lap) s felette dallamul ismét Luther énekét idézi : Oh, Űr Isten, tekints hozzánk. Bornemisza a prédikációiban is sokszor ajánl énekeket és feltételezi azok ismeretét. Luther énekei közül ezeket ajánlja : Erős várunk nekünk az Isten, Atya Isten tarts meg minket (mindkettőt prédikáció utánra), Jer, mi kérjünk szentlelket (prédikáció előtt), Jézus Krisztus, mi idvességünk (nagyheti), Bűnösök hozzád kiáltunk, A mi életünknek közepette (mikor a bün háborgat), Óh, Úr Isten tekints hozzánk (mikor ez világ háborgat). 28 Az 1593. évi bártfai énekeskönyv is, melyet lutheránusnak szoktak nevezni, de alaptalanul, nem közöl több Luther-éneket az eddigieknél. Az Erős várunk, Bűnösök hozzád kiáltunk s amelyeket már a váradiból és debreceniből ismerünk, azok vannak meg ebben is. Jellemzi ezt a könyvet, mint már Szügyi Józsefnek feltűnt, hogy igen sok benne a világi és a magyar nemzeti dallamjelzés. Szegedi Gergely énekeskönyve 1579 és 1590-ben jelent meg újabb kiadásokban. Amaz közli először a lutheránus Sztárai Mihály zsoltárait, az 1590. évi kiadás pedig felvette Hans Sachs nürnbergi vargának, Luther lelkes jó barátjának, a ,,Wittenbergi fülemile" írójának szép énekét is : Mire bánkódol, óh, te én szívem (Warum betrübst du dich mein Herz), mely azután a legújabb időkig megmaradt énekeskönyveinkben. Szegedi régi könyvéből nőtt ki a Gönczy-íéle, mely valamivel bővebb tartalommal Debrecenben, 1592. Gönczy György debreceni lelkész előszavával jelent meg. Ennek a kiadásait használták azután két századon át. Reformátusok levén a szerkesztők és kiadók, nem lehetett várni, hogy Luther énekeiből az eddiginél többet vegyenek fel. De figyelmet érdemel e könyv 1602. évi kiadásában Szilvás Ujfalvy Imre debreceni lelkész igen érdekes és értékes előszava, mely az egyházi és világi zene között éppen oly módon tesz különbséget, mint már Luther is a reformáció első éveiben. Kikel ugyanis Szilvás Ujfalvy az olyan kántorok és mesterek ellen, kik akármi korban született éneket templomba visznek s „valami pajkos, vagy hajdú nótára elmondanak, sőt ez féléket énekelnek inkább, hogy sem mint a Psalmusból vétetett énekeket". De vétkeznek a könyvnyomtatók is, kik horácziusi ódát, vagy olyan éneket nyomtatnak ki, „mit az szolgáló leány danolgasson, mikoron az gyereket rengeti". Bornemisza könyvére és a bártfai énekesre céloz e szavakkal. Azért Szilvás Ujfalvy csak olyan énekeket vesz fel, amelyeket a templomban mondhatni. 29 Hasonló módon járt el Luther, ki még a „Mennyből jövök" ősi népies dallama helyett is, mikor már a templomban énekelték, újat szerzett, mert utcai dallamot nem akart egyházi énekül elfogadni. Szenczi Molnár Albert maradandó becsű és korszakos jelentőségű Psalteriumában (Herborn, 1607) a 150 zsoltárhoz toldalékul más kilenc éneket is csatolt. S bár jól értette a német nyelvet — hiszen a zsoltárokat is Lobwasser Ambrus német fordításából öltöztette át magyar versekbe — de Luthertől nem 27 Tartalmát ismerteti Szathmáry J. A ref. énekeskönyv tört. Prot. Szemle 1892. 449. 28 Sörös B. A magyar liturgia tört. 198—203. 1. Szathmáry J. i. h. Pr. Szemle 1892. 462. 1.
