Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

dította. A „Jövel Szentlélek Úristen" magyar fordítását eléggé sikerültnek mondhatjuk, egyik legkedveltebb éneke lett mind a két prot. egyháznak, s mai nap is egyik dísze énekeskönyvünknek. A fordítás versmértéke teljesen megegyezik Lutherével, de a magyarok nem a régi német, hanem egy későbbi igen szép eredeti magyar dallamra éneklik. Ennek a hangjegyeit Szügyi József sem találja korábban, mint csak XVIII; századbeli kiadványokban. (Ref. é. k. múltja 24. 1.) Gönczy énekeskönyve a XVII. században tehát Luthernek még a következő énekeit vette fel az előbbiekhez : Jövel népek Megváltója, Gonosz kegyetlen Heródes, A mi életünknek közepette (Bornemiszánál), Mennyből jövök most hozzátok (két formában), Jövel Szentlélek Úristen és Luther példája szerint a Te Deum laudamus (Téged Isten dicsérünk) és a Litánia major (Úr Isten, irgalmazz nékünk). Gönczy könyve az 1654. utáni kiadásokkal megállapodásra jutván, ezután már inkább csak az ág. hitv. evangélikusoktól lehetett várni, hogy Luthertől még több éneket is vesznek át. A magyar lutheránusok, amint láttuk, a reformátusokkal még a XVII. században is közös, vagy némileg módosított könyvekből énekeltek. Öreg Aáchs Mihály száműzött győri evang. rektor, majd Thököly tábori papja és később nemescsoói lelkész szerkesztette az első külön énekeskönyvet a maga felekezete számára. Lőcsén 1696-ban jelent meg, a címe : Zöngedöző Mennyei Kar, azaz németből magyarrá fordíttatott, szép isteni dicséreteket és hálaadó énekeket más magyarul szereztetett énekekkel együtt magában foglaló könyvetske. Nyom. Lőtsén 1696. (12. r. 264. 1.) Ez a'könyv azután bővítésekkel és igazításokkal igen sokszor jelent meg. 1743 óta Új Zengedező M. Kar neve alatt Frankofurtum, az az valósággal Győr városában igen értékes és érdekes előszavakkal. Bárány György, Vásonyi Márton, Sartorius Szabó János, Fábri Gergely, Torkos András és Torkos József, ezek a buzgó pietista papok voltak a szerkesztői. Hogy mennyire a zenekedvelő Luther szellemi hatása alatt készültek ezek a kiadások, azt mutatja a győri címkép : orgonáló, hegedülő, fuvolázó, cimbalmozó angyalok s alantabb egy angyal mint karmester által vezényelt női énekkar. A képet pedig ezek a szép versek magyarázzák : Mely szépen zengenek a mennyei seregek ! Szent, szent, szent, kiáltják, a Zebaóth Isten. Ez azoknak édes és gyönyörű kenyerek : így élnek bú nélkül, így élnek szüntelen. No, én lelkem itt kezdd követni munkájokat, Akarván kóstolni édes vígasságokat. De hogy éneklésed tessék szent Teremtődnek, Szív nélkül ajakid, óh, ne mozogjanak! Akarsz-e áldozni kedvesen Úr Istennek ? Hát mind szíved, mind szád éneket mondjanak. Egy szóval : száj szívből ha Istent magasztalja, így tőle az áldást itt s ott bizony várhatja. Non vox, sed votum, non musica chordula, sed cor, Non clamans, sed amans, cantat in aure Dei. Ilyen kimondottan lutheránus énekeskönyvtől el lehetett várni, hogy Luther énekei is szép számmal lesznek benne. De nagy baj volt a dallamokkal. Az 1743. évi Előszó mondja : „Az előbbeni, németből magyarra fordíttatott énekeknek nótáit sem tudtuk eleintén, de már Isten kegyelméből tudjuk." Ezt az akadályt Luther énekeinek átvételében sem tudták teljesen leküzdeni. Összeszámláltam gondosan az Új Zengedező utolsó vastag kiadásában, az 1036 lapnyi kötetben Luthernek huszonkét éneke van s ezen felül a szintén Luther példája szerint felvett Litánia major. Ez már tekintélyes szám, kétharmada a reformátor összes énekeinek. Azóta egy magyar énekeskönyvben sem volt, de az újabb német énekeskönyvekben sincs Luthernek ennyi éneke. Az eddig már lefordított és jól ismert énekeken kívül benne van az Uj Zengedezőben ; . - . . r

. Örvendjetek keresztyének (Nun freut euch lieben Christengmein) 246. sz. A keresztségről szóló: Krisztus Urunk Jordánhoz inent. (Christ .unser Herr jzum