Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
mátor ezzel a magyar királynénak a protestáns istentiszteletben emelt korai emléket. Többen ezt az éneket, melynek versfőiben benne van a három szótag : „Ma-Ri-A", magának Luthernek tulajdonították, mivel a reformátor egy ifjúval vigasztaló levelet és zsoltármagyarázatokat is küldött a királynénak. De Brandenburgi Györgynek Kolde Tivadar erlangeni tanár által 1896. felfedezett levele végre eldöntötte a szerzőségnek vitás kérdését. A brandenburgi őrgróf ugyanis Frankfurtban 1529 jan. 15. írja Ansbach városának : „Wir schicken euch auch hierinnen verschlossen ein lied, das des konigs Swester Konigin Maria wider iren b rüder gemacht, do er ir einen Cristlichen prediger verjagt hat." Ezzel a világos bizonyítékkal szemben nem állhat meg Spitta, Tschackert és Lucke feltevése, kik az énekíró Brandenburgi Albertben, György fivérében és Mária bizalmasában keresik az ének szerzőjét. 9 A magyar királynénak ezt a Luther nevével kapcsolatos régi énekét a hazai német gyülekezetek eleitől fogva énekelték. Magyar nyelven csak a békéscsabai énekeskönyvben (1860) fordul elő először és felvette az új dunántúli ev. énekeskönyv is 1911. Haán Lajos, Jeszenszky Károly és Gaál Mihály fordította magyarra. Luther énekeiről az első hirt hazánkba a németek hozták, de hamarosan léptek ezek nyomába magyarok is. Mert Wittenbergben nemcsak Melanchthonnak voltak nagy számmal magyar tanítványai és barátai, hanem Luthernek is. Itt csak Dévai Mátyásra utalunk, akit Luther a házába és asztalához fogadott.^ 0 A bártfai Stockei János, Lénárd öccse pedig Luther özvegyénél lakott. Luther jól ismerte és szerette a magyarokat. Mátyás királyunkról magasztaló szavakkal emlékezik többször is. Tudta, mennyit szenvedünk a töröktől s levelében részvéttel szól errőL A tábori lelkészektől híreket kért Magyarországról. Révay Ferenccel, bártfai és. eperjesi híveivel és több más magyarral is levelezett. A német nyelv nem tudása sem különítette el a magyarokat Luthertől, mert hiszen a latin nyelv volt nemcsak a tanítás, hanem a társalgás nyelve is. Luther német énekeit, amint ezt az Erős várról tudjuk, korán lefordították latinra is. Magyar énekíróink közül Lutherrel még életében személyesen érintkeztek Wittenbergben Gálszécsi István, Farkas András, Sylvester János, Dévai Mátyás, Batizi András, Heltai Gáspár, Szegedi Kis István s talán még Szkárosi Horváth András is. Ezekre az énekköltő és zeneértő Luthernek egyénisége nem maradt hatás nélkül. Ezt mutatja a legelső magyar énekeskönyv, melyet Gálszécsi István gyulai tanító adott ki Krakóban 1536-ban. Eddig a könyvnek csak az első íve (16 oldal) került elő könyvtáblákból kiáztatva és jellemző, hogy a 16 lapon fennmaradt mind a három ének Lutheré s hogy már ez az első magyar énekeskönyv is Luther példája szerint hangjegyekkel, ötös vonalon a szokott négyszögletű kótákkal van ellátva. A címlapon rajta Gálszécsi István mester neve és a magyar címer kettős kereszttel és koronával. A könyv az első buzgó lutheránus főúrnak, Perényi Péternek van ajánlva. Ez a legkorábbi nyomtatott magyar kótáskönyv, melyet ismerünk. Kéziratban az 1508. évi Nádor-codexben találunk legkorábban magyar szöveg mellett hangjegyeket. Gálszécsi, aki 1532. volt Wittenbergben, bizonyára Luther és a németek példája szerint vette a hangjegyeket is lényeges dolognak. Ügy a szövegi, mint a zenei rész ugyan még nagyon tökéletlen a könyvben, mert az énekeket csak prózában fordította rímek nélkül; a hangjegyekről pedig maga Gálszécsi mondja az olvasóinak : „Az énekekben néhol több igék vágynak, hogy nem mint az első versnek nótái volnának, azért ilyeii módot tartsatok, hogy az hol ez történendik, tehát egy nótán teljesítsétek azokat be (egy hangra több szótagot énekeljetek), ezt penig hogy inkább eszetekbe vehessetek, könnyebbségnek okáért minden éneket megvirguláltam." Ime, ez a zenei utasítás, mely a hibán segíteni akar. Gálszécsi hangjegyeit összehasonlítottam a weimari Luther-kadás9 Kolde Th. Markgraf Georg von Br. und das Glaubenslied der Königin Maria von Ungarn. Beiträge zur bayer. Kgesch. 1895. 82. 1. Payr S. Mária a huni. m. királyné. Bpest, 1905. 17. 1. Luthers Werke, Weimar 35. k. 224. 1. ; Ortvay T. a prot. forrásokat mellőzve, egyik művében sem említi Mária királyné énekét. 10 Payr S. Dévai M. Luther M/házában. Prot. Szemle 1917. 630.
