Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
jubileumára 1917-ben külön ki is adta és benne van a weimari kiadásban is. Ez a ritka drága emlék Luthert ime zeneszerzőnek bizonyítja. (Köstlin, II. 201., 244. Weim. 35. k. 535.) De van ennek egy más bizonysága is szintén Koburgból. Luthert itteni aggodalmas napjaiban főfájás és egyéb betegség is gyötörte. De jó humora itt sem hagyta el, erőt vett rajta. Egyszer itt valamiféle papiroson három hangra írt ének, mint maga mondja „tricinium in cloaca inventum" akadt a kezébe és nyomban tréfára gondolt. Az éneket negyedik szólammal is kiegészítette (ime tehát értett a zeneszerkesztéshez) s oly kéréssel küldte ezt levélben 1530 május 15-én Agricola János nevű barátjához Augsburgba, hogy onnan küldjék vissza néki és írják a kísérőlevélbe, hogy ez az ének Augsburgban a császár és Ferdinánd király üdvözletére készült és igen nagy tetszésre talált, ő majd a hangjegyet és levelet Rőrer György wittenbergi diakónushoz, az elbizakodott zenekritikushoz fogja továbbítani s ezzel a megtévesztéssel fogja majd Rörer zenetudását megtréfálni és leleplezni. Ez a levél Luthernek nemcsak a jó humorát jellemzi, hanem azt is bizonyítja, hogy jártas volt a négyes hangra való zeneszerkesztésben is. (Köstlin, II. 203. Neue Kirchl. Zeitschrift 1911. 524. Weim. 35. k. 538. Richter 0. Non moriar 3.) Hogy a többhangú figurális éneklésnek titkát mennyire elleste Luther, az kitűnik Rhaw György kótáskönyvéhez (Symphoniae jucundae Wittenberg, 1538.) írt szép előszavából is. Itt mondja többek között : „Különösen a művészet által kipallérozott zenében lehet Istennek nagy bölcsességét csodálni. Az egyik egyszerű dallamot énekel s mellette három, négy vagy öt hang is megszólal, melyek emez egy körül ugrándoznak és játszadoznak s csudálatraméltóan sokféle módon és hangon szépítik és ékesítik azt az egyet; mintegy mennyei körtáncot lejtenek, nyájasan találkoznak és szívélyes kedvességgel karolják át egymást. Aki ezt nem tartja Isten kimondhatatlan csodaművének, az faragatlan tuskó és nem érdemli meg, hogy mást halljon, mint szamárordítást és disznók röfögését". Az összhangzatos és ellenpontozatos több szólamú zenének szövevényét és művészi szépségét ily népies szemléltetéssel csak az tudta leírni, aki maga is beavatott volt annak titkaiban. Aki elméletileg és gyakorlatilag ennyire jártas volt a zenében s amellett költő is, az méltán nyúlhatott hozzá a templomi ének s az egész liturgia reformálásához is. De Luther nem volt elbizakodott ember, szakértőket vett maga mellé. Ott volt Rhaw György, a wittenbergi nyomdász, a hangjegy nyomás mestere, ki előbb Lipcsében volt kántor. Luthernek Eck Jánossal való vitáját 1519-ben Lipcsében ennek a Rhawnak tizenkét hangra írt zenés miséjével kezdték meg. Bevonta Luther tanácskozásaiba Rupf Konrádot, a helybeli öreg éneklőmestert is. És különösen Walther Jánost, a jeles zenészt hívta segítségül. Walther Bölcs Frigyes karmestere volt Torgauban, ki több choráldallamot, sőt énekszövegeket is írt. Luther tervszerűen készült a munkához. Előleges levelezés után és a választó fejedelem engedélyével 1524 október havában magához hívta Torgauból, Rupf Konrád a másik kántor úgyis helyben volt. S ez a két zenész ekkor három hétig volt Luther és Bóra Katalin vendége. Ez volt most az igazi „Cantorey im Hause", amint Luther nevezte. Egész nap komoly munkával voltak elfoglalva, este pedig Melanchthon és a többi jóbarát jelenlétében sorra kerültek üdülésül Josquin és Senfl szép motettjei. Walther maga emlékezik boldogan a Luther házában töltött szép napokról. 7 Először is a lelkész és az énekkar számára állapították meg a liturgikus énekeket, mert akkor a lelkész nemcsak az úrvacsora szerzés igéit, hanem az evangéliumot és epistolát is úgy énekelte. Mig Rupf és Walther tollal kezében az asztal fölé hajolva írta a hangjegyeket, addig Luther a szobában fel s alá járva énekelte vagy fuvolán játszotta a szöveghez való dallamokat. Még ma is meg van egy kótalap, melyre Luther a liturgikus ének első tervezetét Walther számára feljegyezte. (Köstlin, II. 15.) Luther a zenei részt jobbára a két szakembernek 7 Elveszett eredeti feljegyzését Praetorius Mihály mentette meg Syntagma Musicum (Wittenberg, 1615.) című művében.
