Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

II. A XVI. században élt Perlakyak.

mondanom még ugyan nagy gyülekezetben is alig találsz majd tizet is. Sirva kiálthatjuk tehát Policarpusnak im ez szavát mondván: „ Ah, Domine, in quae nos reservasti tempóra!" A protestáns egyházi fegyelmet illetőleg jellemző a beszédnek ez a része: „Készüljetek ez napokban szerelmes hallgatóim isten fiának szentséges születése innepe napjára. De mivel ? . . . Bőjtöléssel, de nem amaz pápás képmutató, étellel és itallal együtt járó bőjtöléssel, hanem mértékletes étellel és itallal együtt járó bőjtöléssel. Erre nézve immár az istennek anyaszentegyháza én általam megtilt mai napon tőletek menyegző szerzést és minden lakodalmazást, torok és hastöltést, tánczot és ezekhez hasonló hiábavalóságokat stb." Őszintén sajnálhatjuk, hogy ezen XVI. századbeli magyar papunknak életviszonyait, a kit csak ezen egy beszéde is jeles készültségű szónoknak mutat, közelebbről nem ismerjük. Az a körülmény, hogy a szónoknak kis ecclesiája a hadak és fegyver miatt ily rettegésben van, arra enged következtetni, hogy Perlaky István lakhelyét Zala megyében, talán a Zrínyiek birtokain vagy Somogy megye valamelyik kis falujában kereshetjük, mely helyek a török útjában lévén, a hadi portyázások ott napirenden voltak. c) Perlaky Dömjén (1580.) A XVI. századból még egy Perlakynak nevét ismerjük, de ennél azután nem is igen többet. Fraknói Vilmos „A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században" czímű munkájában (a 137. lapon) említi Perlagi Dömjént, ki 1580 körül Német-Lipcsén, Liptó megye-