Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)

Függelék.A nápolyi útra elhurcolt 41 gályarab névsora betűrendben

28. Sajószentpéteri Märton, hetényi, ref. 29. Sellyei István pápai püspök-lelkész, ref. 30. Simonyi Péter simoni lelkész (Gömör m.), ref. 31. Simonides János breznóbányai rektor, evang. 32. Steiler Tamás besztercebányai rektor, evang. 33. Szalóczi Mihály zubogyi lelkész (Gömör m.), ref. 34. Szecsei János sághi (Gömör m.), ref. f 35. Szilvási István császári (Komárom m.), ref. f 36. Szodói Balogh András sárói (Bars m.), ref. 37. Szomódí János szendi (Komárom m.), ref. 38. Trifkovics János lesti, evang. f 39. Újvári János mezőörsi (Győr m.), ref. 40. Turóczi Végh András füleki, evang. f 41. Zsédenyi István dörgicsei (Zala m.), evang. Kaposi István rimaszombati ref. és SzentTiiklósi János kajári evang. lelkészek aggkoruk miatt erőtelenek levén a hosszú útra, Lipótvárott szenvedték át a gályarabság idejét. A kapuvári és sárvári börtönökből Triesztbe és Buccariba hurcolt 20 lelkészt is gályaraboknak tekinthetjük, mert azoknak voltak szánva és nagy kínokat szenvedtek. Közülök is Szendrei György balogi, Szentkirályi András zsipi és Tököli István dobozi ref. lelkészek Buccariban, Kállai István felsővályi ref. lelkész pedig Velencében halt meg. Ez utóbbit a Lidón temették el. Tehát a kétszeri, gyászos itáliai útnak csak halottakban is 17 művelt magyar papi ember volt az áldozata. És többen haltak meg a hazai börtönökben is.