Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)

VI. A bűnösség kérdése itthon és a külföldön. Apológiák és újabb vádiratok

a protestáns hatalmak előtt. Lapsánszky jegyző neve alatt tehát egy tudós jezsuita külön vádirattal felelt a prédikátorok védőiratára „Extractus brevis" cimen (Tyrnaviae, 1675) s ismét Wittnyédi leveleivel s a korábban aláíratott reverzálisokkal akarta bizonyítani a lelkészek bűnösségét. De erre ismét alapos cáfolatokat írtak a protestánsok latin és német nyelven. (Hungarische Praedicanten-Unschuld. H. n. 1675. 126 oldalas alapos, lelkeshangú védőirat.) De a theológusok vitájába beleszólt a diplomácia is. Otrokocsi Fóris Ferenc és mások volt holland tanáraiktól kértek védelmet. Ezek megmutatták a panaszos leveleket a holland rendeknek, kik nem könnyen avatkoztak bele, minthogy szövetségük volt I. Lipóttal a franciák ellen. A politika akkor is nagyobb hatalom voltí mint a vallási közösség. De a bécsi holland követ, Hamel Bruyninx Gellért, egy buzgó református, kit később a magyarok atyjának neveztek, vizsgálat alá vette az ügyet, lázadásról vagy hitüldözésről van-e itt szó.. Mint szigorú erkölcsű, komoly diplomata, alaposan, megfontoltan járt el, a hitrokonság sem tette elfogulttá, hanem követtársával eljött Magyarországba s maga személyesen tartott több fontosabb helyen vizsgálatot s csak, ezután irta meg emlékiratát I. Lipót és a holland rendek számára.* Ez a fontos kézirat (4. r, 197. 1.) Sárospatakon van, máig sem jelent meg nyomtatásban, pedi^ ez döntötte el a gályarabok ügyét, ez hatott Lipótra és a holland rendekre s ez a szenvedő hitvallók 1 * Dedaratio seü cíara ét cöhspicua Deductio veritatis ét Innocentiae Ministrorum Evang. Hungáriáé etc. Lampe—Ember 486. 1.