Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)
I. A vallásüldözés I. Lipót korában. Hiteles-e a gályarabok története?
mond, idegen a háborúságtól. Szent Péternek nem volt szabad a maga oltalmáért sem kardoskodni". (Mátyás királyról való elmélkedés.) De sajnos, Zrínyi dala csak kiáltó szó volt a pusztában. Nádornak is azért nem választotta meg a főpapság, mert önállóságát, szabadelvüségét ismerte. Többször bevált módszere volt az ellenreformációnak, hogy valamely nemzeti katasztrófa után bünbakuí állította oda a protestánsokat. így cselekedtek Wesselényi és társainak szövetkezése után is. I. Lipót korában a csúfos vasvári béke és Zrínyi halála után rettenetes volt Magyarország állapota Még Katona István, a jezsuita történetíró is azt mondja: „Midőn a hazai dolgok felvilágosításához fogtam, ezen idők szomorú emlékétől nem csak féltem, de rettegtem". (Walter Gy. i. m. 6. 1.) Takáts Sándor, a jeles piarista historikus is felsóhajt: „Magyar ember szemében elmekinzó tudomány az I. Lipót korával való foglalkozás". Hát akkor mit mondjanak a mi gályarabjaink, Kocsi Csergő Bálint, Otrokocsi Fóris, Lányi György, Masznyik, Simonides, akik maguk is átszenvedték azt a kort, társaik kínos halálát szemmel látták és megkellett irniok a vésztörvényszék és a nápolyi ut borzalmait „Narratio brevis, Furor bestiáé, Papistisches Gefängniss, Galéria Sanctorum" sat. cimek alatt, mert a svájciak, hollandiak és a németek is kívánták tőlük. Oly borzalmasak a részletek, hogy a Magyar Kultúra mesebeszédnek meri mondani. Pedig az idősbb Révész Imre már 1852-ben méltán Írhatta a költő Lévay Józsefnek: „Nemzetünk egész történetében nincs egyetlen egy szakasz, vagy pont sem, mely bővebben, részletesebben és többek által meg volna irva, mint a prot