Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

Előszó

Elmondhatjuk, hogy a hazai protestáns egyház történetéből talán az első évtizedeket, a Thurzók és Nádasdyak idejét is jobban ismerjük, mint itt közelebb, a 18. századnak már inkább második felére eső Mária Terézia korabeli egyházi életet; noha nem hiányoznak egyes ezen korra vonatkozó részletiratok sem. Hiszen még magának Mária Teréziának jellemére és a protestánsokkal szemben tanusitott magatartására nézve is oly eltérők a nézetek. Csak az alattvalóit, mint gyermekeit, egyaránt szerető és boldogítani akaró anyát lássuk-e a hatalmas uralkodónőben, vagy inkább a hidegen számító, ügyes női diplomatát ismerjük-e fel benne, a kinek az abszolutizmus és minden téren való czentralizáczió az eszménye, s a ki ehez képest tudatosan törekedett arra, hogy a protestantizmust, mint czéljainak úgy vélt legnagyobb akadályát elfojthassa? Vagy pedig csak a papi tanácsadók vezették-e félre a jóhiszemű vallásos nőt? Mind ezek oly kérdések, a melyekre határozott feleletet csak azon kor történeteinek részletes és alapos feldolgozása után adhatunk. Emez időkre vet némi világot és eme korból való epizódot beszél el az itt következő történet is. Dunántúlnak egy érdemekben és megaláztatásokban gazdag evangélikus püspöke, Fábri Gergely, leszen hősünk; történetünk színhelye pedig a sopronmegyei kis falu, Vadosfa. De a mennyiben Fábrinak püspöki működése messzebbre is kiterjedt, Dunántúlnak egyéb evang. vidékeire is el fogunk látogatni. Néhány igénytelen lappal akartam járulni ezzel a dunántúli egyházkerületnek majdan avatott kéz által megírandó történetéhez.