Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

IV. Fábri püspökké választatik. Első hivatalos intézkedései fegyelmi ügyben és egyházirodalmi téren

baj volt az, hogy eme szorongatott, nehéz időkben Fábrinak kevés számú papjai között ilyen is akadt. És Fábri a mint így szigorúan felügyelt az egyházi szolgáknak erkölcsi életére, nem különben szivén hordozta azoknak a tudományokban való előmenetelét is. E részben keserű tapasztalatai voltak már élőbbről. Még mikor elődjével, Perlaky Józseffel, járt vizitálni a a veszprémi és zalamegyei eklézsiákat, szigorúan és évfolyamonként előkérték a lelkipásztoroktól mind amaz egyházi beszédeiknek kéziratait, a melyeket hivatalba lépésök óta az összes vasárnapokon és ünnepnapokon elmondottak, S midőn kérdést intéztek azoknak dispozicziója és kidolgozása felöl s tudakolták, hogy mely auktorokat követtek a homiletikában és exegesisben s mely rendszert a catechetica, thetica, polemica és morális theologiában : „proh dolor !" ilyesmi ismereteknek még nyomait sem találták olyan papoknál sem, kik már 10—20 vagy több óv óta is szolgáltak, hanem összes készletük csak holmi idegen kézből kikerült dirib-darab töredékes dolgozatokból állott, melyeket az utódok az elődöktől úgy vettek meg. Szomorú tapasztalat ez a 18. századbeli teológiai műveltség terén és mily messze áll e kor a 16. és 17. század virágzó protestáns tudományossága és irodalma mögött! De nem is lehet ezt csodálni, midőn ez időben minden teológiai képzettség nélküli egyéneket is oly könnyen papokká avattak. De azért ezen időknek is megvoltak a maguk tudományosan képzett egyházi férflai is, a kiknek közreműködésével Fábri az itt emiitett bajokon segiteni törekedett. Igy az 1750. évi jun. 17-én Kispéczen tartott kerületi gyűlés után más napon Felpéczre rándul-