Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

III. Fábrinak vadosfai lelkészi működése és első szereplése az egyházkerületben. Gróf Zichy Ferencz, győri püspök egyházlátogatása Vadosfán.

és a 70 évi üresedés után t. i.) beiktatása óta úja, bővebb kifejtéssel élvén a superintendentialis protocollumban.*) Külön meg kell itt még emlékeznünk Fábrinak azon szabadelvű magatartásáról, a melylyel Tóth Sipkovitsnak püspökké avatását elősegitette. Ugyanis a dunántúli papok nem igen lelkesedvén a püspökválasztásért, Tóth Sipkovits személye és megválasztása ellen is többféle kicsinyes kifogásokat emeltek. Hogy a beiktatás napján e miatt zavarok ne történjenek, Fábri Gergely a megelőző napon, midőn Miskey Ádám kemenesalji esperes és a soproni konvent küldöttei: Oertel János leikész, Sailer Lajos városi tanácsos és Ernst Lipót népszószóló Vadosfára már megérkeztek, ezekkel bizalmas értekezletet tartott s előadta a tudomására jutott panaszokat. Igy például Perlaky József nemeskéri pap (a későbbi püspök) nyolcz nappal elébb ott volt Fábrinál és kijelentette, hogy ő megszívlelvén az apostol intését nem akarja, hogy a kézrátétel könnyelműen történjék s igy ő is részes legyen a hibában. Kifogásai ezek voltak : 1. Tóth Sipkovits volt oka annak, hogy Pápán az ág. h. evangélikusok egyházukat elveszítették.**) Fábri Vizközi Mihály, akkori csikvándi, tehát Pápától nem messze lakott tanítónak szavaira hivatkozva mondhatta, hogy nem a lelkész, hanem ennek valamely világi tisztviselő ellensége segítette elő a templomfoglalást. 2. Hogy a kálvi*) Győri esp. jkönyv az 1742. évről. **) 1714. febr. 15-én vétetett el karhatalommal, a mikor, tényleg Tóth Sipkovits volt a pápai lelkész. De maga is vagyonát és könyveit vesztette, nem hogy még őt lehetett volna vádolni. Lásd Gywrátz F. A pápai á. h. ev. gyülekezet története a mult században. Pápa, 1873. 4. lapon.