Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

II. Fábri származása, tanuló évei és győri tanársága

megyében született, hozzávetőleges számítás szerint'a 17. század legutolsó vagy a 18. század legelső éveiben. Schmal András ratkói lelkész, a jeles történetíró, a ki Fábrinkat személyesen ismerte s képzetségéről, szerénységéről és egyéb erényeiről a leghizelgőbb szavakkal nyilatkozik, azt mondja szülőiről, hogy azok köztiszteletben álló tekintélyes emberek voltak Osgyánban.*) Ugyancsak Schmal szerint Fábri már kora ifjúságától kezdve nagy lelki buzgalommal szentelte magát a tudományoknak. Hazai iskoláink közül az otthonin kivül a győrit, késmárkit és a sopronit látogatta. Győrött a jeles Szászhy János**) tanársága alatt folytatta tanulmányait. Késmárkra 1723-ban jött mint már a „prima classis" (körülbelül- a mai gimnáziumi 6. osztály) növendéke. Itt meg a hires Buchholtz György***) volt a tanára, ki a késmárki iskola anyakönyvében az ifjú Fábriról ama följegyzést teszi, hogy szorgalmáért a város jegyzőjénél és akkori helyettes birájánál kapott nevelői állást. Mint házi tanitő is dicsérettel töltvén be helyét, Buchholtz őt ujabb nevelőségre Draveczbe ajánlotta. Ennek folytán Késmárktól 1726. évi jul. 14-én, miután előbb iskolai kötelezettségének becsülettel eleget tett, bucsut •vett. Draveczen csak egy évet töltött, mert az 1727. *) Brevis de vita superinteadentum evang. in Hungária eomraentatio, 190. lapun. Kiadta Fabó a monumenták között Pest, 1861. **) Bél Mátyás tanítványa, később a pozsonyi iskola hírneves igazgatója. Jeles földrajzi és történett müveket irt és adott ki, Folkusfalván született s eredetileg Tomka volt a családi.nevök. A Szászky nevet a Szászka helységben letelepedett nagyatjok után vették fel. (Lásd Klein S. Nachrichten I. k". 223. 1.) ***) Ifj. Buchholtz György, id. Buchholtz György késmárki esperes fid, ki 1723. óta volt Késmárkon igazgató és diakónus. Kiváló természettudós, költő és egyházi szónok (Lásd Weber S. Idősb Buchholtz Gy. és kora, Prot. Szemle 1892. 575. 1.