Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
Luther" megtisztelő nevével díszíté fel és jegyezte évkönyveibe. De viszont Luther is ismerte, szerette és nagyrabecsülte a magyart, megértette nemzetünk történeti nagy hivatását. A külföld reformátorai és egyéb nagyjai közül — az egy Melanchthont kivéve — egyik sem állott oly szorosés szívélyes viszonyban és személyes ismeretségben a magyarokkal, mint Luther. Annyi levelében és annyi szép mondásában egyik sem emlékezik a magyarokról, mint a wormsi hős. Dévai Mátyás Wittenbergben Luther és Bóra Katalin asztalánál étkezik és házukban van szállása. Viszont a magyar poéták,. Tinódi Sebestyén, Szkárosi Horváth András, Sztárai Mihály lantjokra veszik Luther hősi dolgait, a „vormáciai útját". Sőt Szegedi Gergely az énekeskönyvébe, a 2-ik zsoltárba is belevette Luther nevét és művét. És így a magyar nép a templomokban is énekelt Lutherről, ami már túl is. ment a protestáns kultusz megengedett határán. Az Ágostai Hitvallás jubiláris évében a reformációemlékünnepén Luthernek és a magyaroknak ezt az egymáshoz való kölcsönös személyes viszonyát elevenítsük fel és ilyen módon adózzunk hálával a nagy reformátor emlékének. I. Dr. Petz Gedeon, a budapesti egyetem hírneves tanárakutatta először Luther irataiban a magyar vonatkozásokat.. A harkai evang. lelkész fiában, Geduly Lajos pozsonyi püspök-lelkész unokájában bizonyára lutheránus családi emlékek is fokozták ezt a kutató kedvet. Ezekből a kutatásokból látjuk, hogy Luther jól ismerte a magyarok történetét és részvéttel volt nemzetünk sorsa iránt. A török háborúról szólva megemlíti Luther az 1444. évi várnai csatát: ,,Mily nyomorúságosan verték és ölték meg, úgymond, a törökök a jó Ulászló királyt Várna mellett." És szóvá teszi, hogy a magyarok ezt a szerencsétlenséget Gesarini Julián bíboros pápai követnek tulajdonították, aki szintén ott veszett el a várnai csatában. Egészen magyarosan írja Luther a király nevét: „der feine König Lasla". S ugyanitt jegyzi meg Luther, hogy később a Mohácsnál elesett Lajos király is talán szerencsésebben harcolt volna, ha nem papi hadsereget vezet a török ellen. Erősen hibáztatja ugyanis papoknak és püspököknek a háborúba való keveredését. 1 ) Még jobban ismeri Luther Mátyás királyunkat. Ennek nevét is magyarosan (Matthiasch, Matiaske) írja, amint *) Vom Kriege wider die Türken. Luthers Werke. Weimar, XXX.. 2. Abtheil 113. 1.
