Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
És ebben a lelkesült magasztalásban sok magyar egyetértett Dévaival. Szkárosi Horvát András tállyai lelkész 1549-ben egyházi énekbe, a 2-ik zsoltárba szövi bele Luther nevét és reformációját: De Luther Märton kárt tőn Pápának, Hogy megjelenté vétkét Rómának És elhirdeté mind az világnak: Immár nincs haszna az sok búcsúnak. És hátrább, ugyanebben a zsoltárban folytatja: A szerzetesek, kik ezt nem tudják, A Luther Mártont csak szidalmazzák, A jámborokat csak háborgatják, Nagy vakságokat mert ők nem látják. Ez az ének a „Jámbor házasok nótájára" Szegedi Gergely 1569. évi debreceni énekeskönyvében legelői van 2. szám alatt Psalmus II. felirattal s három évvel előbb benne volt már a váradi énekeskönyvben. Tehát a templomokban is énekelték. Még a mi jó Tinódi Sebestyén lantosunk is Török Bálint és Nádasdy Tamás udvarában nevén említve énekel Lutherről. „Kurfirstnak megfogása" című, a schmalkaldeni ^háborúról írt históriás énekében *) mondja róla: Idő vala akkor bolond vakságba, Nagy lévölygés vala az hit dolgába; Luther Márton hirdetni kezdte vala; „Az az jó hiti" — mind ezt kiáltja vala. Az pápa ellen kezde prédikálni, Az emberi szörzés ellen szóllani, Evangéliomot kezdé hirdetni, Sokan kezdenek ő mellé támadni. A jó lutheránus Sztárai Mihály is Athanasius püspök életrajzában nagy lelkesedéssel emlékezik Lutherről. 2 ) Mintegy az „Erős vár" visszhangja csendül ki verseiből, ha 'halljuk: Sőt az mi időnkben már ez új törvényben ö szent igéjének hirdetésében Harminczkét esztendeig megtartá éltében Jámbor Luther Mártont ő igaz hitiben, Mert bízék Istennek az ő segítségében. -) Szilády A. Régi Magyar Költők Tára III. 192 2 ) Szilády Á. Idézett műve V. 207.
