Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)

ban, az istenfiúságban is megvolt ennek az alapja. Luther Istenben is nem annyira a mindenható Teremtőt, a világ szigorú bíráját és Urát látta, mint inkább az irgalmas, szerető Atyát, aki egyszülött Fiában minket is fiaivá fogadott. Nem a félelem, rettegés, hanem a bizodalom volt szívében az alapérzés. Ez a szeretet és bizodalom uralkodott családi életében is. A házasságot, a gyermeket Isten legnagyobb áldásának, a boldogság forrásának tekintette. És ezt a meleg családiasságot örökségül hagyta egész egyházfelekezetére. Még a magyar közmondás is szól erről. Károlyi Sándor gróf felesége, Barkóczy Krisztina, aki különben balkeresztényeknek nevezte a prostestánsokat, a XVIII. század elején egyik levelében valami nélkülözhetlen dologról írja: „Olyan, mint lutheránusnak az asszonyember, ki nélkül éppen nem lehet".

1

) Bizony az agglegénység, a cölibátus nem is Luther lelke szerint való. A jó lutheránus papi ház hazánkban is kedélyes családiasságról, megelégedett vidámságról, a bő gyermekáldásról vált ismeretessé. Ezekben nincs egyke. Ezekre már régóta inkább ezt a jelszót adták: „Multi Libri et Liberi". Sok könyv és sok gyerek. Petőfi Sándor utólérhetlen családi költészetének gyökerét is szüleinek, a derék, jó evangélikus házaspárnak családi életében kell keresnünk. A tisztelet és kegyelet a magyarok között Luther neve és emléke iránt áthúzódik a hosszú századokon. Az első százados jubileumon, 1617-ben, Thurzó Györgyné Czobor Erzsébet nádorasszony házában Bitsén még együtt ünnepelték Luther tételeinek kifüggesztését a Perényi, Zrinyi, Rákóczy, Nádasdy, Révay, Illésházy, Bocskay, Batthyány és Bánffy családok tagjai. Lőcsén pedig Thurzó Szaniszló látta vendégül a papságot és városi tanácsot. És így ünnepelték az evangélikus magyarok Luther művének kétszázados jubileumát is. Dobner Nándor soproni polgármester, ki a rózsahegyi zsinat után az 1709. és 1715. évi pozsonyi országgyűléseken oly erélyesen védte az evangélikusok jogait, 1717 október 31-re igen szép jubileumi verset írt: Mily régi, tán kétszáz éves Luther Márton tana? Nem, mert Isten igéjében régóta meg vala A próféták s apostolok frásin fundálva, Ez az ősi keresztyénség igaz tudománya.

2

) 4

) Barkóczy. Kr. levele közölve: Századok 1898. 548. 1. 2

) Cyprian E. S. Hilaria evang. vom andern evang. Jubelfest. Gotha 1719. Hatalmas, díszes kötet, sok rézmetszettel. Dobner versét az eredeti német nyelven közli: „Wie alt ist Luthers Lehr? Vielleicht zweihundert Jahr?"