Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)

jámbor tisztben Luthertől tanult a szittya magyar ifjúság". A debreceni Oláh Gábor is „Németországhoz" című ódájában Luthert tekinti a hősi nemzet képviselőjének: Oh Goethe nemzete, ki nagy vagy a nagyokban És nagy vagy a kicsikben s mint Luther oly szilárd: Most a világ félszíve nevedre félve dobban, Rémséges harci bárdi A reformáció jubileuma az újabb magyar irodalom két jelesét is hatalmas Luther-ódákra lelkesítette. Az egyik Reményik Sándortól: „Az óriás", melyet a wormsi út emlékére írt: Ki hát az óriás? Akinek homlokán Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg: Ha kell: egy világ ellen egyedül. Egyedül. Hallottátok ezt a szót? ... Látjátok nőni ezt az árva árnyat, A barát árnyát egy világ fölé? Hallotok döngő léptei nyomán Recsegni korhadt birodalmakat? Mert ami korhadt, az a korhadásé! És ami lélekből lett: megmarad. A másik Szilágyi Dezsőtől: „A nagy kazánfűtő", mely Madách művének falanszter-jelenetéhez fűződik: Egy ember áll ott és — még rak a tűzre S néz a kirontó sziporka-rajokba; S a tűzvarázs az arcát beragyogja. És robbanásig lázad már a katlan. A fűtő ott áll megmozdíthatatlan, Száz mohó máglya nyelve rásziszeg — ő a helyén áll s szítja a tüzet. A legújabb idők Luther-irodalmából a Kis Káté emlékfüzetein kívül még csak dr. Szigethy Lajos háromkötetes igen szép és tanulságos művét említem meg, mely „Luther Lelke" címen rövid szellemes jellemrajzokban mutatja be evang. egyházunk kiváló fiait és leányait és ezek életében tünteti fel mindenütt a lutheri szellem hatását. E kedves munkával szemben szomorú, lehangoló jelenség magyar irodalmunkban, hogy nemrégiben a Szent István Társulat is kiadta ismeretes könyvsorozatában Grisar Hartmann jezsuitának minden lelki megértés nélkül, a legnagyobb elfogult-