Payr Sándor: Cordatus Konrád könyvecskéje Magyarország és Ausztria romlásáról. Budapest 1929. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 10.)
detét. De mégsem akarja vesztüket, hanem tovább így imádkozik értök: „Mégis, oh jó Urunk, nem akarjuk őket, híveiket és pártfogóikat a mi ellenségeinknek tartani, hanem mint kedves fi- és nőtestvéreink számára — akik nyomorult módon emberi hitszabályok és tanítások által voltak és vannak ma is megcsalatva — kérjük a te atyai kegyelmedet, bocsásd meg bűneiket és küldj nekik segedelmet a mennyből, mert emberi segítség oly sok ellenség és üldöző ellen nem segíthet rajtok." íme, feledi a sok sérelmet, a mi a magyarok közt esett rajta, a 38 heti kínos fogságot, a számkivetést. Nem akarja őket ellenségnek tartani, bízik megtérésükben és a szászországi katonákkal is imádságot mondat érettük. Először a reformáció ellenségeire gondol és csak azután tér át imádságában a török veszedelemre. Istentől kér hathatós segítséget. „Hogy a török a télre üldöztessék, aki minket télen üldözött" — írja a 14. lapon a margóra. Ebben az imádságban festi le a török dúlás iszonyúságait a 79. zsoltárból vett szavakkal: „Isten, bejöttek a pogányok a te örökségedbe. A mi szilárd és jólépített városainkat rakásra rontják. A te szolgáidnak holttestüket eledelül vetik az égi madaraknak és a mi húsunkat a földi vadaknak. Budán és Buda körül Magyarországban és Bécs körül Ausztriában úgy ontották a vért, miként a vizet és annyit megöltek, hogy nincs senki, aki eltemetné őket. Csúfolására lettünk a mi szomszédainknak, a magyaroknak, akik tisztességüknek és hitüknek ellenére a Vajdával és némelyekkel másokkal együtt jobban kedveznek a töröknek, mint nekünk. Meddig haragszol, Uram, és meddig gerjedez még a te haragodnak tüze? Öntsd ki a te haragodat a pogánynépekre, kik tégedet nem ismernek és az országokra, melyek a te nevedet segítségül nem hívják. Mert Magyarországot és Ausztriát ezek felfalták és a házakat elpusztították." A nagy vérontás Budán és környékén, melyet Cordatus itt említ, Szolimán hadi útjában kevéssel Bécs ostroma előtt 1529 szept. 3-ika után történt. De lehet, hogy Cordatus Szolimán első budai útjára is gondol, midőn a mohácsi vész után 1526. vonult be a fővárosba s ezt és a vidékét már akkor is feldúlta. Bécs ostroma szept. 22-től okt. közepéig tartott. 1 ) A németek megrémülve ekkor gyűjtötték hadaikat a török ellen, a szászok ekkor gyülekeztek Zwickauba és Cordatus is ekkor írta a munkáját. Cordatus imádkozva, Istennel való beszédében is igen keményen ítéli el a vajdának, János királynak, a törökkel *) Szilágyi S. Magyar N. Tört. V. 76—78. 1.
