Payr Sándor: Cordatus Konrád könyvecskéje Magyarország és Ausztria romlásáról. Budapest 1929. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 10.)

írni. Fogságáról (Budán és Esztergomban) ismételten is emlékezik. Börtönéből is figyelmeztette a magyarokat a török veszedelemre. Üj adat, hogy börtönéből 1526 febr. havában Ausztriába menekült s ott nyilvánosan is prédikált a török ellen. Új név Braman (v. Bragman) Gergely lelkész, kit a magyarok megégettek. Posztillájában ezzel együtt még Baumgartner Jánost, a Zólyomban megégetett tanítót s a szintén máglyára vitt budai polgárt említi. II. Lajos királyt (bizonyára Mária királynéra való tekintettel) nem vádolja, sőt részvéttel van iránta s haláláért a magyarokat a csehekkel és németekkel együtt teszi felelősekké. A mohácsi vész oka az igaz hitnek, az Isten igéjének és az igehirdetőknek üldözése. Különösen érdekli az ismételt nagy vérontás Budán és vidékén. János királyt a törökkel kötött szövetségért nagyon elítéli. Egyébként a kis füzet adatai Gordatusnak már közölt életrajzával teljes összhangzásban vannak. Nincs benne olyan, amit helyreigazítanunk kellene. Az intő beszéd és imádság hangja, az egész művecske stílusa jól összevág Gordatusnak már eddig is ismert jellemével. Hevesvérű, szókimondó prédikátor, aki Rómának tévelygéseit lépten-nyomon még az imádságban is kimondja. Nem Luther tanítása az eretnekség, amint erről azóta Wittenbergben Luther házában is meggyőződött, hanem a pápa túlzott kultusza, a hamis tan és a bálványozás (Abgötterei). Könyvecskéjét nemcsak intésül, buzdításul, hanem cáfolatul is írja, hogy a pápisták (Cochlaeus, Cuspiniánus), kik a török veszedelmet is a lutheri eretnekségnek tulajdonítják, eszükre térjenek és megszégyenüljenek.