Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - III. Abalfi papfi, Petőfi diákbarátja, Bölöni Farkas könyvétolvassa és tengerre száll.

közt a diákpajtásai között, akiket a balfi gyümölcsöskertbe vagy ősszel a szüretre szokott meghívni. Nagyobb dicsőség a balfi paplakot nem érhette volna. De az 1841/2. tanévben ismét együtt tanultak Pápán, Petőfi a VII. osztályba járt, Payr pedig már jogász volt. A kezemben levő bizonyítvány szerint ugyanazok voltak a tanáraik: Tarczy Lajos és Bocsor István. De idősb Fabricius Endrétől magától is kaptam én nagybátyámra vonatkozó tudósítást. Soproni theológus koromban az ősi Fabricius-ház második emeletére kerültem nevelőnek a Mesterházy-fiúk (Gyula és Gedeon) mellé. Az öreg Fabricius, aki az első emeleten lakott, meghallván, hogy a balfi pap unokája lakik a házban, többször meghívott magához, kiadott verseivel és zeneszerzeménveivel is megtisztelt és sokat beszélt nekem nagybátyámról, aki neki tanulótársa és jóbarátja volt. „Már gimnazista korában is — beszéli Fabricius — összeböngészte az Amerikáról szóló összes könyveket és sokat beszélt a boldog új világról." A németnyelvűeken kívül mohón olvasta Bölöni Farkas Sándornak 1834-ben megjelent új könyvét: „Utazás Észak-Amerikában", mely az első ilyenféle mü volt magyar nyelven. A régi sokat használt példány ma is megvan a soproni lyceum könyvtárában. Kegyelettel forgatom megsárgult lapjait. Ezt a könyvet tanulmányozta szegény nagybátyám is. Ez lett sorsdöntő az ő szomorú tragédiájában. Bölöni Farkasról Széchenyi is azt írja: „Mely kimondhatatlan kellemes pillanatokat éltem amerikai utazásának olvastában, nem magyarázhatom. Bár lettek volna órák, napok! Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv világra jött; haszna honosinkra felszámíthatatlan." Bölöni különben elég józanul írta meg könyvét. De az amerikai szabadságért lelkesedni mégis ebből tanultak meg a magyarok. Ha Széchenyi, Wesselényi is Amerikába kívánkoztak, hogyne keltett volna vágyat ez a könyv a tehetséges és merész papfiúban, aki csak szegénységet, szűkkeblűséget, felekezeti, társadalmi korlátokat, szellemi rabságot látott maga körül. Nem tudta nézni, hogy áldott jó édesanyjok a nappali munkában kifáradva, éjjeli órákon, mécses mellett foltozza a gyermekek ruháját. Apjoknak, az egyetemen járt tudós és kegyes papi embernek pedig nincs annyi jövedelme, hogy öt fia közül csak egy másodikat is taníttathasson, vagy ruhát vásárolhasson számukra. Örült, ha soproni tisztességes iparoscsaládok inasoknak fogadták őket. És nagybátyám maga is mint tanult ember két diplomával kezében előmenetelt, biztos kenyeret nem remélhetett. Pedig, mint jószívű, hálás