Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - II. A reformátusok papi ruhája.
magyaros föveget viseltek. Ilyen reverendás, öves és palástos papi öltönyben látjuk a jeles Tóth Ferenc pápai lelkészt és püspököt (1768—1844) fennmaradt szép arcképén. Budai Ézsaiás debreceni lelkész-tanár és szuperintendens (1766—1841) szintén reverendát visel övvel és végig prémes és erősen zsinórozott mentét. Sinai Miklós debreceni tanár zsinóros, gombos, szűkebb hosszú dolmányt, melynek az ujja végén vitézkötés van. Gombos reverendája van övvel és palásttal Könyves Tóth Mihály, Balogh Péter és Szoboszlai Pap István debreceni lelkészeknek. Idősb Révész Imrének és Bálintnak már csak zsinóros atillája van palásttal. 72 A reverenda viselése a XIX. század elején a reunio akkori r. kath. barátait arra is felbátorította, hogy a ruhaviseletből a vallási megegyezésre is következtetést vonjanak. Cseh László r. kath. tolnamegyei alispán Pap István vámosi ref. lelkész művére (A vallási egyesülés ideája, Veszprém 1823) válaszolva már azt kívánja: „Ha a protestáns papok a ruhájukra nézve már egyesültek a pápista papokkal, akkor egyesüljenek azokkal a hit tárgyában is". 73 No lám, a követelés nem is olyan szerény. A ruhával együtt mindjárt a pápát is fogadjuk el. De még mindig voltak ref. lelkészek, akik nemcsak hogy reverendát nem viseltek, hanem papi viselet dolgában túlságos sok szabadságot engedtek meg magoknak. Erre nézve a papok oly túlzásokba estek és a papi külsőről annyira megfeledkeztek, hogy a viski egyháztanácsban 1825. I. I. nevű egyháztagot megintették, mert azt merészelte mondani, hogy „nem illik a papnak prémes bekecsben esketni". Tehát még ilyen esetek is fordultak elő. Báthori Gábor dunamelléki ref. püspök is, ki „Az evangeliomi keresztyén tolerantzia" címen kiadott (Pest 1822.) két egyházi beszédében a reuniot lehetetlennek mondta s e miatt I. Ferenc király rosszalő megrovását is magára vonta, már 1816. a Consistoriumnak tett jelentésében a Gravamenek közt panaszolta fel: „Sokan a lelkipásztorok közül szent hivatalukhoz mind színekre, mind szabásokra és formájokra nézve illetlen ruhákat viselnek, melyek a hallgatókban botránkozást, a kívülvalókban gúnyolást okoznak. Illő dolog azért, hogy mint magyar lelkipásztorok, mindnyájan hosszú talaris fekete dolmányban járjanak. Ilyen öltözetben végezzék functiójokat, közönséges helyeken is ebben jelenjenek meg. Az ezután ordinálandók nem más, hanem ilyen ruhákban jöjjenek ordinatióra. A lelkipásztorok legnagyobb részint kívánva kívánják ezt az öltözetről való rendelést, a magok vallástételek szerint azért nem cselekedvén ezt eddig magoktól, nehogy mint másoktól különözők, megszólassanak " Báthori Gábor püspököt azután egyházlátogatásakor 72 Lampérth G. A pápai ref. főisk. tört. 11. sz. képmelléklet. S. Szabó J. Magyar ref. Sión 93., 100., 114., 120., 122., 125., 140. 73 A vallási egyesülés ideájának írójához barátságos 2-ik levél. írta egy katholikus nemes magyar hazafi. Pest 1823. Spataki Füz. 1860, 675., 1861. 180. 1. Révész I. közlése.
