Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - I. Az evangélikusok papi ruhája.
lel a püspököket és espereseket bízták meg, de ez a zsinat színe előtt nem került tárgyalásra- 68 A zsinati napokban sok derültséget keltett, hogy nem csak városi, hanem egyes falusi lelkészek is a nagy rábeszélésnek engedve Budapesten cilinderkalapot kezdtek viselni fehér nyakkendővel. Renner Henrik esperes, a harkai lelkész például erősen biztatta jó barátját, Laucsek Jónás vadosfai papot, hogy tegye föl a kürtőkalapot; mutatta is, hogy jól áll neki. De mindhiába volt. Madár Mátyás velegi esperes hozta haza a jóízű híreket, hogy miként csinálnak egyesek propagandát a cilindernek, ő persze sokkal józanabb volt, mintsem hogy feltette volna. Az egyik fiatal fehérkomáromi lelkész azután „A zsinati atya" című, az újításoktól rettegő Maradi Gáspár kiérdemült esperesről szóló víg eposzában (hősi papi versezet) ezt a papi cilindert is megénekelte. Az első énekben (Indulás) a jószívű öreg prédikátort az urát féltő papné és a leányai öltöztetik fel Pestre új Lutherbe, új kabátba, kalapba. „Mert kell, hogy az óembert itthon levetkezze S az újat felöltözvén, úgy induljon Pestre." A második énekben (Budapesti napok) lesz baj azután a zsinaton a cilinderrel. 69 A zsinaton a Luther-talár, ha törvénybe nem iktatták is, teljes diadalt aratott. Legkényesebb világi uraink, Prónay báró és Radó Kálmán elismerték méltó és alkalmas papi hivatalos és díszruhának. Papságunk is szerette és megbecsülte. Az elmúlt 69 Jött mindjárt egy nagy kérdés a többi sok hegyé, Mely Maradi Gáspárnak korán kedvét szegé. Milyen legyen a méltó zsinati díszruha ? Nagy baj volna, ha épen ebben esnék hiba I Hallánk ugyan ekkor is egy jó bölcs tanácsot, Amilyen van, hordjon csak kiki oly kabátot. De más elvet vállnak ám némely reformerek: A haladást jelezzék az új — cilinderek ! — „Szent Isten ! mond Maradi, ez vészes előjel!" Oly köcsögöt ő nem hord soha józan fővel. Űj még az ő kalapja, most vették csak otthon, Legalább is két egész, vagy másfél forinton. No de a jó öreg is nem küzdhet az árral, Ellentétbe sodorják szegényt önmagával. Egész vásárt csapnak a Nemzeti Szállóban, Mind elfogy a cilinder, mi csak eladó van. Gáspár is az öt flórest végre kidrukkolja, Felszámítván : ide vész egy napi lénungja. A fejéhez alkalmast csak alighogy kapott, Itt is látszik, hogy másnál félfejjel ő nagyobb. Mikor aztán felteszi ottbenn a szobába. Hogy tükörben megnézze, nincs kedve hozzája. Behunyja a szemét is, úgy indul el benne ; „Ezt teszi az új szellem, hogy az ördög verje !"
