Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - I. Az evangélikusok papi ruhája.

parókát is viselt. De ezt megtették nálunk is már akkor egyes városi német lelkészek is. Nagyobb szabadság és elvilágiasodás észlelhető a papi ruházat terén később a felvilágosodás korá­ban, nálunk különösen Mária Terézia kora óta. A németek közt híressé lesz Schulz Sámuel gielsdorfi lelkész, a varkocspredi­kátor (Zopfprediger), nagy racionalista, akit hírhedett munkája (Der himmelweite Unterschied der Moral und Religion 1788) miatt el is mozdították állásából. Midőn a papok közt a paróka volt az általános hajviselet, ő volt oly merész, hogy copfot (haj­fonat, varkocs) kezdett viselni. Erről nevezték el. A világiak, katonák és nemesek közt már korábban megvolt a természetes és mesterséges copf, de a lelkészek még nem merték átvenni. I. Frigyes Vilmos porosz király 1713. viselt először természetes copfot s azután a hadseregben is meghonosította. Voltaire és Kant is copfot viselt. A copf a papok közt eredetileg újítás volt, de később azután épen ez lett a papok közt is a maradi­ság, ízléstelenség jelképe. Már két ilyen szó volt forgalomban : vaskalap és copf. 42 A Luther-talár mellett megvolt még az alba. Mindjobban kezdték viselni evangélikusok is a palástot (pallium, Schwalben­schwanz). De voltak egészen világias öltözetű lelkészek is. Hogy a felvilágosult kor ki ne gúnyolja őket, ők is amazok viseleté­hez alkalmazkodtak. Voltak lelkészek is térdig érő bugyogóban, hosszú harisnyával, csattos cipővel, cifra inggel és nyakkendő­vel, háromszögletű kalappal. Baum-Geyer képes egyháztörténete (785 1.) négy elegáns, divatos öltözetben mutatja be a berlini papokat a XVIII. században. Es ilyen rövidnadrágos, kaputos, palástos és parókás lelkészt látunk Chodowiecki 1781. évi réz­metszetén is. (Drews P. 143.) Ez az elvilágiasodott papi öltöz­ködés Göttingából és más egyetemi városokból korán beáram­lott Magyarországba is mind a két protestáns egyházba és ki­hívta maga ellen egyes a magyar nemzeti ruhához ragaszkodó világiaknak és r. kath. szerzeteseknek a bírálatát. I. Az evangélikusok papi ruhája. Az 1707. évi rózsahegyi zsinat 8. kánona nagy súlyt helyez arra, hogy a lelkészek az albát felöltve lépjenek az oltár elé már csak azért is, „hogy megkülönböztessék magokat azoktól, kik lelkészi felavatásban nem részesültek." S figyelmezteti a lelkészt arra is, hogy a süvegét (pileum) és a botját ne az oltárhoz, hanem máshelyen tegye le. De egyéb pápista ékességek (ornatus pontificii, ezek közt a miseruha is) távolíttassék el. De mivel a magyar lelkészek az oltár előtti szertartásokat (az albá­val együtt) egyes helyeken mellőzik, fel kell a népet világosítani, hogy ezek közönyös és szabados dolgok (adiaphora et licita), 42 Hase Karl. Kgesch. Vöries. III. 128. Perthes Theol. Handlexikon III. 305

Next

/
Oldalképek
Tartalom