Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Első időszak. A papi öltöny a reformáció és az orthodoxia korában. - I. Az evangélikus papi öltöny hazánkban.
Pentapolitana és az 1559. évi Heptapolitana még csak nagyáltalánosságban követelik a papi ruhát: Vestes speciales ministrorum et alia multa, quae tametsi absque peccato omitti possent, tarnen quia ornant ministerium, ea stúdiósé retinemus. És a Heptapolitana: De habitu ministrorum ecclesiae adjungere necessitas postulat. Ministri eccl. incedant in habitu decenti et sacerdotali, sine tonsura aut rasura, aut aliis ineptis observationibus. (Ribini, Memorabilia I. 84. és 145.) Erdélyben az akkor még lutheránus Dávid Ferenc elnöklete alatt 1558. jún. 1. tartott tordaí zsinat elrendelte a papi fehér ing (alba) használatát is a gyertyák, oltár, képek, keresztelésnél az exorcismus, nyál, só és egyéb r. kath. maradványok mellett. 8 Erélyesen foglal állást az alba, tehát a külön papi ruha mellett az erdélyi szászoknak Nagyszebenben 1557. jan. 13. tartott zsinata is. Ennek 2. p. alatti határozata: „A sákramentomokban és feloldozásban a wittenbergi ekklésia módját kell megtartani és azokat a papoknak reggel, józanon és a gyülekezet közhelyén (templom), anyanyelven, ábráktól tiszta fehér lenruhában — az ősegyházat és a szeplőtelen Bárány királyi széke előtt álló (éneklő) kart, nem különben az ily köntösben gyönyörködő szent angyalokat utánzólag öltözködve — kell végrehajtani". E zsinaton választották meg szász püspöknek a korponai születésű Hebler Mátyás nagyszebeni (volt lőcsei) lelkészt, aki sokat fáradott, még fejedelmi rendeletet is eszközölt ki a régi papi ruha egységes használata érdekében, de ez nem sikerült neki. Csak Nagyszebenben maradt meg az általa kívánt papi ruha egészen a XIX. század közepéig. 9 Az Ecsedi Báthori György védelme alatt 1555. febr. 24. tartott erdődi 2-ik zsinat 9-ik cikke csak a fényűzés kerülését és a tisztességes öltözetet kívánja. „A sisakos vagy hajtott végű fővegeket se viseljék a mohabiták vagy mohamedánok módjára, amint korunkban látjuk, hogy némelyek ez ocsmányságot a pogány udvarok illetlen utánzásával hordják". (Kiss A. i. m. 38.). A magyar lelkészeknek ez a zsinata, valamint a még Sztárai Mihályra és Szegedi Kiss Istvánra visszavihető s 1560 körül keletkezett baranyai kánonok nem emiitik a fehér albát. A baranyai 52. kánon inkább az elvilágiasodástól és a fényűzéstől óvja a lelkészeket: „Kévánjok ezt is bizonyos okokért, hogy az lelki tanétoknak legyen bizonyos tisztességes öltözetök, köntösök az ő személyekhez és tisztekhez, hogy még abbúl is megismertessenek Christusnak szolgáinak lenni; hajdúkat, haramiákat, katonákat, drabontokat, mészárosokat, prókátorokat, nemeseket, polgárokat, urakat, fejedelmeket, kalmárokat, töséreket, törökkatonákat, janicsárokat, szpaiakat, kádiakat és hodzsákat egyáltalában nem akarjuk, hogy kövessenek, hanem minden öltözetiben, magaviselésében, magatartásában azt akarjok, hogy 8 Pokoly J. i. m. I. 116. és 125. 1. 9 Kiss Áron,A XVI. sz. m. ref. zsinatok végzései 44. 1. és Schullerns : Die Augusztana in Siebenbürgen. 41. 1. Dr. Révész Imre szives közlése.
