Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

A kálvinista papi házban és a szerkesztőségben

Tanítóegyesület 1927. nov. 12. fényes emlékünnepéllyel valósított meg. Az egyik ünnepi beszédet Szávay Gyula mondta kedves közvetlenséggel, az ifjúkori emlékek élénk, színes felújításával. A másik beszédet pedig a még szintén élő kortárs és jóbarát, Újlaki Géza, áll. elemi iskolai igazgató. Gárdonyi nevéről ma már utcát és iskolát neveztek el Győrött. A győriek 1907. aug. 17. az országos dalosünnepély és Dobó István szobrának leleplezésekor Egerben is meglátogatták Gárdonyit. Benedek igazgató 1927-ben a Győri Hírlapban hangulatos szép tárcacikkben emlékezik erről: „Amikor a láthatatlan ember látható volt." Benedek szerkesztette az emléktábla leleplezése után a tartalmas szép emlékfüzetet is. (G. G. emléke, Győr 1928). A kálvinista papi Házban és a szerkesztőségben. A győri jó barátok sorában első helyen áll Pereszlényiek kedves papi háza. Az ő érdemük, hogy Gárdonyi Dabronyból Győrbe jöhetett. A lelkész másik fiának, dr. Pereszlényi Zoltán ny. min. tanácsosnak birtokában van ma is az a levél, melyet Gárdonyi (ekkor még Zieglernek írta a nevét) 1885. aug, 26. Dabronyból írt az édesatyjának. A buzgó Pereszlényi lelkész szerkesztette 1885-ben nemcsak a Dunántúli Protestáns Közlönyt, hanem a függetlenségi párt „Hazánk" című nagy lapját is. Pereszlényi tulajdona volt ekkor a már-már 10.000 forint veszteséggel járó Pannónia-könyvnyomda is. Az utóbbi laphoz ajánlkozott Ziegler Géza először levélben, azután pedig személyesen is. A lelkész fia, Zoltán, mint kis diák jelen volt, mikor Ziegler a paplakon bemutatkozott. Feltűnt neki, hogy atyját főtisztelendő úrnak szólítja. Pereszlényi lapjához fogadta a fiatal tanítót. 1885 őszén Gárdonyi már a lap szokásos helyén publikált főmunkatársa volt a Hazánknak. Szávay szerint „felleghajtó szürke köpönyegben garabonciás diákként, csuklyájával mint híres-neves Don Vigole" jelent meg Győrött. S a jószívű pap és papné, hogy szállása és asztala legyen, magukhoz vették a peregrinus tanítót. A kálvinista presbiterek nagy tanácstermében az egyik sarokban volt az ágya, a másik sarokban sok könyv és hírlapok régi évfolyamai hevertek költői szép nagy rendben. Ezeket szerette forgatni Gárdonyi nagy mohósággal. Ott szokott üldögélni és dolgozni az elnöki nagy karosszékben. Balkezében örökké ott a hosszúszárú pipa és keleti nyugalommal pöfékel. A papné fehér függönyein meg is látszott az örökös füstfelhő. Titokban pipás kántornak, pipamatyóknak is elnevezték, de szerették. Ide járt nyakára Zoltán, az eleven papfiú és Gyula is a már kész jogász, mert a nagyterem afféle társalgó, szaladgáló és játszó helyiség is volt. Gyula már a lapba is dolgozott. Ide járt be két tanító is, Kalma István és Könczöl László. Ezek értették jól Gyulával, hogy „Tzompó Miháj és Tsőszre Adány nászok" tudákos és uraskodó parasztok nyelvén tréfálkozzanak magok között, amibe azután magasabb