Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Hogyan lett Ziegler Sándor fia római katholikus ?

mondja: „Ott az beteg ágyba a zöreganyám öszve súg az édös anyámmal, hogy aszondi szép az gyermök, kár oda adni az pápistáknak, körösztöltessük az magunk hütire vaíy is kálomistának, otthon mög majd kimentegeted magadat, hogy gyönge vót az gyermök, azért köllött hamar megkörösztölnünk." (Göre G. kvei í. 4. 1.) Gárdonyi különben az apját a maga felekezetéhez ragaszkodó vallásos lelkű férfiúnak jellemzi. Feleségét, a buzgó r. kath. fiatalasszonyt vallásgyakorlataiban nem zavarta, biráló megjegyzésekkel nem sértegette, de a saját evangélikus szokásait sem hagyta el. Mikor Sályban Borsod megyében laktak, egyik szobájukban Mátyás király és Szűz Mária képe függött a falon, a másik szobában pedig Luther Márton és a többi reformátor csoportképe. „Nekem legjobban tetszett köztük Melanchthon arca" — írja a költő Gyermekkori Emlékezéseiben. Evang. templom nem levén a közelben, apja vasárnapdélelőttökön és különösen nagypénteken az evangéliumokból olvasott mély áhítattal. Néha ilyenkor könnyezett is. Volt egy 1773-ból való német bibliája. Családi biblia lehetett ez, kár, hogy a beleirt szokásos feljegyzéseket nem ismerjük. De ott volt Ziegler Sándor könyvei között Renan műve is : Jézus élete. A bibliaolvasást Gárdonyi is örökségül vette át evang. atyjától. Eletírója, dr. Futó Jenő említi, hogy protestáns bibliafordítást használt.*) Szegeden barátja, Ujlaky Antal hírlapíró adott neki a párbajuk után egy Károlyi Gáspár-féle visolyi bibliát. Ezt olvasgatta és a biblia zsinórmértéke szerint bírálgatta az egyházfelekezeteket és a papokat. A kicsikart reverzális ellenére is Ziegler a Géza fiát Sárospatakra adta gimnáziumba a reformátusokhoz, aztán pedig három évre Budapestre a Kálvin-téri gimnáziumba. Protestáns meggyőződését a fia előtt nyíltan kimutatta. A gyermek pedig, aki apját igen nagyra becsülte, gondosan figyelte és hallgatta ennek vallásos nézeteit, amelyekből ő is sokat átvett. Igen jellemző eset volt úgy az apára, mint a fiúra nézve a következő, melyet Gárdonyi később „A pápa papucsa" címen mondott el a „Jövendő" 1903. évfolyamában. „Már régen kellett volna nekem (mint kis diáknak) egy Szertartástan. Apámnak mondottam is sokszor. De csak Miskolcon lehetett a könyvet megvenni, oda pedig téli időben nem ment senki. Végre is apámnak valami más csekély dolga is volt Miskolcon s nem is ezért, hanem inkább csak a könyvért bekocsizott Miskolcra, Egy napba került onnan megfordulni, En alig vártam, hogy megvirradjon, kihúztam a párnám alól a könyvet és olvastam. Apám már akkor régen fennvolt. Kívülről jött be pipázva. Ahogy rám néz s látja, hogy én valami furcsán bámulok a könyvbe, megszólal : — Mi az, amit olvasol ? Dr. Futó J. Gárdonyi G. Hódmezővásárhely 1930.