Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.

Kazinczy, Hajnóczi hű barátja

Kazinczy, Hajnóczi hű barátja. Hajnóczi kivégzése csak a francia forradalom által támasztott általános rémület hatása alatt történhetett meg. A kiváló jogtudósnak és emberbarátnak feddhetlen jelleméről jó bizonyságot tesznek nagyszámú és tekintélyes barátai r is: Forgách Miklós, Széchenyi Ferenc, Sigray Jakab grófok, Ocsai Balogh Péter, az egyetemes ev. felügyelő, Vay József, Majthény László, Tihanyi Sándor, Ambrózy Gábor, Szulyovszky Menyhért, Párniczky Mihály, Pászthory Sándor, Abaffy Ferenc, Kováehich Márton, Verseghy, Bacsányí, Szentjóbi Szabó sat. Legtöbbet mondó pedig Kazinczynak iránta való szinte rajongó és a vésztörvényszék előtt is bátran bevallott barátsága. Kazinczynak szeretete kiterjedt Hajnóczi jegyesére, rokonaira s a tőle maradt kéziratokra s egyéb emléktárgyakra is. Kazinczyt mint a magyar irodalom úttörő vezérét műveibőt már előbb is ismerte Hajnóczi. Ezt azonban a nagy író csak 1791. Bécsben látta először. Érdekesen írja le első találkozásukat itteni közösbarátjuk, Párniczky Mihály (Matkovich Pál sógora) lakásán : „Egy reggel Párniczkynál ivám kávémat, midőn egy ismeretlen lépe be hozzá; kisded termetű, csontos, hizni s kopaszodni s őszülni kezdő, gömbölyeg képpel, piros orcával, kék szemmel, élesen hangzó szóval. Consiliárius Hajnóczi József úr, monda nekem Párniczky s engem megneveze az idegennek. Ismerem az urat, mqndá ez, nekem jött s megcsókolt, én nevét sem haliam. .. Öltözete inkább gyaníttatá a tudóst, mint a viceispánt s különösségei közé tartozott, hogy nem átalla, foldozott ruhában járni, cynikus kevélységből inkább, mint szükségből. Szerencsétlenségemre már első együttlétünk alatt nagyon belé szeretek, mert tőle volt mit tanulni. Anélkül, hogy arra kértem volna, másnap hozzám küldé nyelvmesterét, kitől ő hat hét alatt tanulta meg az ángoly nyelvet." (Pátyám Emi. 297.). Ettől fogva meleg barátságban éltek és sűrűen leveleztek. Nagy kár, hogy Kazinczy Hajnóczi leveleit ennek elfogatása hírére elégette. Másut e szavakkal jellemzi: „Láng volt a lelke a francia revolucióban élt testestől-lelkestől s abban élt volna, ha nem egy aszódi lutheránus papocskának volt volna a fia, hanem herceg Esterházynak vagy Illésházynak hívták volna is. A hazát és nemzetet hévvel szerette." Énnek bizonyságául mondja el ezt a kívánságát: „Kérlek, ezen bécsi németek közt végy mindig kurta mentét magadra. Ezek azt tartják, hogy a rövid mentés magyar „ein roher Ungar." Beszélj tudományos dolgokról közöttük, mikor a rövid ruha lesz rajtad s széles kard az oldaladon." Bécsi találkozásukról mondja el Kazinczy ezt is : Hajnóczi később jöve asztalhoz (a Griff szállóban). Egy francia körülhordá beretváját s mindent megkinála portékájival s gróf-