Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

IV. FELVONÁS

80 WITTNYÉDY : Hát ezt is tudják? Ha már nem sikerült az őrült vállalkozás, hagyták volna titokban. De mindegy! Tudom, mi vár reám. Valahányszor Bécsújhelyen átutaztam, szent érzéssel emeltem szemeimet a vártorony börtönablaka felé. Ott sínylődött halálra Perényi Péter Ok nélkül zárták el mint trónkövetelőt. Szegény fogoly, hogy az undok börtön unalmát elűzze, bibliai képek alá irt verseket. Érzem, hogy még hosszú dicső sor követi Perényit. A német kalodának és siralomháznak építé nekünk Ujhelyet a határra. Büszke és boldog leszek, ha a mártírok nyomába léphetek ANDRASSY. Te boldog lész, de mi az utolsó önzetlen magyart veszítjük el benned. István, kedvezz magadnak, mentsd meg életedet. WITTNYÉDY: Hiába, barátim, gyáván én soha meg nem szököm. ANDRASSY: Nemcsak künn, ittbenn is sok az ellenséged. Tudod-e, hogy a laxenburgi kaland hirére Nádasdy megrettent. Megijedt Zrinyi is. Veszedelmes őrültnek, a szövetség megrontójának kiáltottak ki. Nádasdy téged titkos pecsétes ievéllel azért küldött Csáktornyára, hogy megölessen. De Ziinyit nem vitte rá a lelke. WITTNYÉDY: Hát már a magyarok is életemre törnek. Még csak ez volt hátra. Ez a seb halálra égeti lelkemet. Ha majd kérdik: mik ezek a kékek a te kezeden? A szent iróvai én is azt felelem: „Az én barátim házukban verének meg engemet." Ez a döfés úgy érzem megöl. ANDRASSY: Siess, menekülj Wittnyédynk. Tartsd meg életedet jobb időkre nekünk és gyermekeidnek. Erdély és Felvidék szívesen befogad. WITTNYÉDY: Nem megyek. Szembe nézek ellenséggel, baráttal. Felelek magamért. 7. JELENET. Előbbiek. Metzger, P a u e r, Krámer. METZGER: A tanács nevében jöttünk. Oly nehéz időket élünk Magyarországon, hogy a közös veszedelem ellenséget,