Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

idején földdel betömték és védelmi helynek használták, azután pedig lerombolták.

1 Még egy harmadik kápolna is volt a temetőben, Szent Erzsébeté. Dorottya nevű kápolna már 1354. említtetik Servatius plebánus végrendeletében. És egy az Éles-szögön, tehát az újteleki kapu közelében épült (sacellum de Scharfeneck 1460). Szent-Lénárd hegyén (a mai kuruc-dombon) is volt erről a szentről nevezett kápolna. S ugyané hegy alatt a tó mellett Szent Sebestyénről nevezett, melyet Rauch Farkas építtetett 1486. Egy másik, szintén Szent Sebestyénnek szentelt kápolna volt az Újteleki-utca bejáratánál balfelől, ahol Faut idejében (1580 körül) már kút állott. De ezt is földig lerombolták.

2 Hajnóczy és Póda ezeken kívül még Szent Margit kápolnáját is említik. Állítólag ez is Szent Mihály temploma közelében állott és szintén 1543. rombolták le. A középkori vallásos buzgóság bizonysága a Sopron városában alapított mintegy 25 egyházi beneficium is. Ezek úgy keletkeztek, hogy a vagyonos polgárok készpénzt és fekvő birtokot hagytak oly célból, hogy haláluk után valamelyik templomban vagy kápolnában védőszentjük oltára előtt lelkük üdvösségeért bizonyos számú misét mondjanak. E misealapítványokat a városi tanács azután oly módon rendezte, hogy egyházi javadalmakat (beneficium) alakított belőlük, melyek mindegyikéhez külön lakóház, kert, szőlő, szántóföld sat. tartozott s az ilyen jól dotált állásokba egy-egy áldozó papot választott meg, akiket oltáros papoknak (altarista) vagy beneficiatusoknak neveztek. Hivatalos dolguk alig volt más, mint a megjelölt oltárokon évenként bizonyos számú misét elmondani s ha kellett, a plebánusoknak segédkeztek. Bizony meglehetős sine cura volt ez s az ily papok dolgát a városi serény munkás polgárság nem jó szemmel nézte, különösen midőn a nagyszámú oltáros papságnak erkölcsi életében is sok oka volt megbotránkozni. Volt is ám pályázó, ha egy-egy állás megüresült, elegendő. Vonzotta őket a könnyű munka, a háborús világban biztos menedéket nyújtó város és nem lehet tagadni, a beneficium szőleiben termett tüzes soproni bor is, amelyről azt tartották: „Vinum Soproniense cor laetificat". (A soproni bor megvidámítja a szivet.) A soproniak jó borát még Draskovich György bíboros győri püspök is meg1 Póda i. m. 5. 1. 2 Gamauf idejében a kápolna régi helye mellett Unger gombkötő háza állott. Gamauf i. m. I. 92. 1.