Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - II. Luther iratai és tanai Sopronban a mohácsi vész előtt. 1522—1526.

is bevallja, hogy a város a lutheránus szekta által részben már „megfertőztetve" volt. Fraknói Vilmos a r. katholikus történetíró is elismeri, hogy a tanácsnak ez a felterjesztése nem őszinte. Szándékosan szépítik a dolgot. Félnek, hogy elveszítik a király kegyét és városi szabadalmaikat. Arra hivatkoznak bizonyítékul, hogy egyházi szabályzataikat és az egyházi rítust nem változtatták meg. De ez nem sokat mond, mert ez Németországban is csak később kíméletesen és fokozatosan történt. Legjobban bántja őket a feljelentő személye. Peck Kristóf, a plebánus tette ezt a csúfságot velük. Nem lehet az jó barátunk — mondják a feliratban — és kérik a királyt, hogy tudassa velük a feljelentő nevét. Mintha nem tudták volna amúgy is. Ennek a kérelemnek II. Lajos utóbb eleget tett. Saját hitszónoka és gyóntatója Antal páter, szintén ferencrendi, járt közben nála s a plebánus perbefogatását kérte, mivel Peck a maga hamis vádjával gyalázatot, fáradságot és költséget okozott a rendnek. A plebánus azonban kevéssel a soproni vizsgálat után meghalt. A király ekkor 1525. jan. 12. Budán kelt rendeletével

1 Szegedi Gergelyt újra kiküldte Sopronba oly megbízással, hogy a ferenciek rendjét Peck Kristóf hagyatékából méltányos becslés és egyesség utján kárpótolják. E rendeletben világosan benne van, hogy a feladó a plebánus volt és Kristóf szerzetest alaptalanul vádolták. Ebből látjuk, hogy Gergely testvér kedvező jelentést vitt Budára, amit tőle, mint Kristóf rendtársától el is lehetett várni. Peck plebánus és egyes tanuk vallomása szerint azonban a barát nem volt ennyire ártatlan a lutheránizmus dolgában. Bűnbakot Krámer Pál világi ember személyében találtak, ezt megbüntették, a könyveket elégették, a királyi biztos ezzel jól végezte a dolgát. Kristóf tehát, akit a polgárság szeretett, ilyenformán megszabadult. De maguk a város vezetői most más papok, a laza erkölcsű soproni beneficiátusok ellen emeltek panaszt, amelynek közvetítője valószínűleg Gergely testvér volt. Még 1524. évi november 16-án újabb királyi parancsolat kelt, mely szerint ő felsége a polgármester, városbíró és esküdt polgárok jelentéséből arról értesült, hogy a soproni beneficiátus papok közül a legtöbben az egész klérus gyalázatára és a lelkeknek nagy kárára erkölcstelen életet élnek, nyilvánosan ágyasokat tari Bunyitay, Ehtört. Emi. I. 187. 1.