Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

Előszó. Sopron egyháztörténetének jelentősége.

Ily fényes kultúrával bíró városnak múltja méltán érdekelhette íróinkat. És a soproni evang. egyházközség már a reformáció háromszázados jubileumára is megtalálta történetíróját Gamauf Teofil, a tudós soproni lelkész személyében, akinek öt nagy kötetre terjedő műve azonban túlságos nagy terjedelme miatt mai napig is kéziratban maradt. Gamauf Teofil Kőszegen 1772. január 13. polgári családból született s nagybátyja, Gamauf Sámuel soproni lelkész fogadván őt házába, középiskoláit 1785—92. Sopronban végezte. Majd Göttingenbe, az újabb történetírás klasszikus földére ment ki, ahol Mosheim után Plank, Spittler, Schlözer és Gatterer kiváló, sőt egyenesen úttörő munkásai voltak az egyházi és világi történetírásnak. Négy évet töltött itt (1792—96) s hazatérte után Pozsonyban nevelő, Bécsben hitoktató s 1798. óta Gáloson volt lelkész, 1803-ban pedig a tekintélyes soproni gyülekezet hívta meg, ahol 1841. bekövetkezett haláláig kartársával és bizalmas jó barátjával, Kis János püspökkel együtt úgy a tudományos, mint a gyakorlati téren nagy áldással működött. Hazai és külföldi tudósokkal sűrűn levelezett. Ersch és Gtuber encyklopaediájába ő írta a magyar egyháztörténeti cikkeket és több vármegye leírását. Stáudlin és Tschirner gyűjteményében (Archiv für Kirchgesch.) Beythe István életrajzát közölte. Fiatal éveiben a természettudományokkal is foglalkozott. Ennek emlékeit (Erinnerungen aus Lichtenbergs Vorlesungen 1804—18.) öt kötetben adta ki. A soproni egyházközség történetével csak Rumy Károly tanár távozása, vagyis 1814. után foglalkozott. A következő évben intézi e tárgyban Schwartnerhez az első kérdéseket. A tudós egyetemi tanár teljes bizodalommal van Gamauf képességei iránt és meleg szavakkal buzdítja a munkára. (Lukcsics P. i. m. 140. 1.) Művének első rövidebb kidolgozása már 1818. elkészült. Bizonyára Rumytól vett át sok anyagot, akivel sűrűen levelezett. Gamaufnak ez a kézirata az okmányok jegyzékével együtt négy kisebb negyedrétű kötetben a Nemzeti Múzeum levéltárába került (Quart. Germ. 414). De a fáradhatlan szerző tovább is, saját szavai szerint összesen húsz évig dolgozott művén és 1835-re újabb, nagyon is bővített alakban öt nagy ívrétű kötetben írta meg a soproni egyházközség történetét. Müllner Mátyás ezt a kéziratot használta s erről mondja, hogy „roppant szorgalommal szerzett, adatokban gazdag, de bőségénél fogva is örökké csak kéziratban maradandó munka." (A sopr. főtanoda tört. 20. 1.) Kis János is Emlékezéseiben nagy