Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - II. Luther iratai és tanai Sopronban a mohácsi vész előtt. 1522—1526.

szerzetes ellen volt panasza, de tüzetesen csak a jelenlevő Kristóf ügyével foglalkoztak. Azt a két súlyos vádat, hogy Kristóf paráznáknak és uzsorásoknak prédikálta ki a soproni papokat, Peck most is fenntartja és megerősíti. Végül pedig még hozzáteszi, hogy Kristóf azt is prédikálta, hogy a szentek semmi érdemet sem szereztek Isten előtt s azért akik ezt állítják, a maguk veszedelmére hazudnak; hanem a szentek „hit által győztek meg országokat" (Zsid. 11, 33.). A plebánus ezzel Luthernek alapvető tanát imputálja a vádlott szerzetesnek. Mert Luther tanította a hit által való megigazulást, míg Róma ebben a cselekedeteknek is nagy érdemet tulajdonít, sőt a szenteknek felesleges jó cselekedeteit is tanítja. A plebánus tehát a bizottság előtt is azt akarja bizonyítani, hogy a barát Luther tanait vallja. Erre nyomban előhívták ismét Kristófot, kinek felelete a kérdésre ez volt: A szentek nem a saját érdemükből (erejükből) szereztek érdemeket, hanem Krisztus szenvedésének az érdeméből. E feleletben figyelemre méltó, hogy Krisztus szenvedésének nagy érdemét, amelyre Luther követői minden emberi érdemet kizárva alapították üdvösségüket, legalább ily formában és ennyire ki merte emelni a bizottság előtt. Végül pedig Peck plebánus azt sem tagadta, hogy ő a főesperesnek megmondta és megírta Kristófról: „Ha ezt cselekszi nyilvánosan, mit nem tesz akkor titokban, midőn mi nem vagyunk jelen, az ünnepnapokon, midőn reggeli időben a belvárosban zárt kapuk mögött prédikál." Ezzel nagy haragot zúdított magára a plebánus, mert megerősítette a soproniaknak azt a gyanúját, hogy a kapuknak szokásos bezárása miatt ő keverte rossz hirbe a várost. Majd a plebánus után Rafael papot, a Szűz Máriáról nevezett templom plebánusát hallgatták ki, aki semmit sem akart tudni ezekről a dolgokról, mert ő, úgymond, ritkán jár be a városba. Az ő temploma és lakása ugyanis kívül volt a belváros falain. Harmadik papi tanuként Radinger Tamás altarista, a vizsgáló bizottság egyik jegyzője következett, aki megerősíté a plebánus szavait, azt mondván: ő csak egyszer volt jelen Kristóf testvér beszédén s ekkor azt prédikálta, hogy a szenteknek semmi érdemük sincs Isten előtt, de Pálnak a Zsidókhoz írt levelét idézte, aki azt mondja: A szentek hit által győztek meg országokat. Kihallgatták negyedik tanuként a világi jegyzőt, Auer Jakabot is.