Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XII. Építés a romok felett. Sopron mint a protestáns vallásgyakorlat egyetlen végvára. 1674—1681.

látták benne. Az evangélikus Csányi különben ezt a gondolatot igen kíméletesen fejezi ki krónikájában. 1 Ő mondja, hogy a r. katholikusok igen nagy számmal voltak ekkor a templomban, mert hosszú szünet után ez volt itt az első éjféli mise. Feltűnő volt az is, hogy a rend szerint szigorúan fegyelmezett r. katholikus nép tüntetett ily botrányos módon a magyar beszéd ellen. Alap­talan tehát az a tendenciózus állítás, mintha itt az evangélikusok csupa nagy németek, a r. katholikusok pedig csupa nagy magya­rok lettek volna. 2 Nagy túlzás az is, ha a családbeli késő ivadék mint egy hazafias ügy mártírját ünnepli Zichy plebánust. 3 Utódjának megválasztására jan. 15. gyűlt össze a tanács. A r. katholikusok itt azt kívánták, hogy mind a két egyházfelekezet kü­lön szavazón (ihre vota absonderlich gebén sollen). De az evan­gélikusok ezt nem fogadták el, mert 1. újítás volna, 2. a plebánust is a városi közjövedelemből tartják el, 3. az evangélikusoknak is érdeke, hogy kellemetlen embert (unangehme Person) ne erősza­koljanak rajok. A hét jelölt közül így a Szelepcsényi primás által ajánlott Fenesy Györgyöt választották meg, aki soproni születésű (Stadtkind) s a német és magyar nyelvben egyaránt kitűnő. E választás ellen Preiner Mátyás biró és Tallián Péter harmincados óvást tett. Fenesy utóbb maga is visszalépett s márc. 29. Kuzmich Péter kőszegi plebánust választották helyébe. De ez is már 1676. szept. havában Győrré távozott, ahol kanonoki állása volt. Utód­jává Nagymihályi Ferenc (1676—86) nyitrai kanonokot és jaáki apátot választották. 4 E választási harcok alatt az evangélikusok csak az egy Lang Mátyásnak szívességből való szolgálatára voltak utalva. Két rendes lelkészük még 1675. elején is Kismartonban szenvedte a száműzetést. De nem is tudtak ezen az igazságtalanságon megnyugodni. Eggenberg hercegné s ennek befolyásos rokonai és barátai mindent elkövettek, hogy a soproniak papjait visszabocsássák. A Bécsben időző összes protestáns követek és meghatalmazottak fejedelmeik nevében egy közös kérvényt adtak be I. Lipóthoz, melyben evang. istentisztele­tüknek Sopronba való visszahelyezését kérik. Oxenstierna Benedek gróf, a svéd követ ezen felül még egy külön kérvényt is nyújtott át a felségnek. De a király 1675. jan. 13. kelt leiratában mind 1 Felt er umb, ist von der handt Gottes berierth worten. Tschány Chr. 30.1. 2 Lásd Póda művének bírálatát a Századok 1892. évfolyamában. 3 Zichy Antal i. m. 7. 1. « Gamauf II. 395. Póda i. m. 58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom