Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

A magyar iskola hamar benépesült. 1660-ban már új osztályt kellett hozzá építeni s Kövesdy és Sárfőy mellé az előbbinek osztályából egy új tanerőt is alkalmaztak. Ez a sopronmegyei röjtöki születésű Laurentius János volt, akit később 1666. Szakonyba hivtak meg lelkésznek.

1 A külső tanács jegyzőkönyve szerint a magyar iskolában az ifjúság napról-napra szaporodott. Sőt a magyar templom is szűknek bizonyult, „mivel sok előkelő magyar látogatja". Ebben is karzatot kellett csináltatni és a székeket kijavítani.

2 Erre a népességre s a nagyobb iskolai kiadásokra hivatkozott a város akkor is, midőn az eperjesi új kollégium segítséget kért tőle. 1668. jul. 7-én a tanács azzal mentegetődzik, hogy a magyar iskolában a tanítók számát növelniök kellett, új kollegát adtak a rektor mellé, akinek fizetését maguk is úgy kéregetik össze.

3 Kövesdy 1664-ig állott az új iskola élén. Ekkor a soproniak magyar lelkészüknek avatták fel, de e minőségében is részt vett az iskolai munkában. Valószínűleg a lelkészi pályára készülőket tanította néhány órán s ezért kapott külön 25 fontnyi fizetést. Utódja az igazgatóságban a németújvári Unger Mihály lett, a soproni iskolának és Wittnyédynek alumnusa, aki 1659—62. Wittenbergben tanúit s ott négy disputatiót adott ki s társai egy külön alkalmi irattal vettek tőle búcsút.

4 Ungerrel ekkor Rosner adták ki, ezért hagyták el a szerző mellől annak hivatalát és a 3. kiadás Kassán a jezsuiták sajtóján 1766. jelent meg. Kiadta Toldy F. is a Corpus Grammaticorum kötetében, Pest 1866. Gamauf is a hely és év nélkül megjelent 35 lapos kiadást ismeri. (II. 580. 1.) Gulyás szerint a kézirat jobb, mint a nyomtatott példány, melyet a szerző fia adhatott ki ily gondatlanul. 1 A v. lev. két levele 1662. és 1666. Az egyikben fizetése felemelését kéri, a másikban köszönetet mond jóltevőinek. Gamauf, Dokum. II. 2. C. 49. a. b. 2 Sopr. mon. I. 106. és 108. 3 Tanácsjkv 1668. jul. 7. Postquam enim Hungarica pubes numerosior huc confluere coepisset, Christiana compassio nobis imposuit necessitatem de augendo numero docentium ineundi consilia et hunc in finem nóvum Collegam Classicum dominó Rectori adjunximus, emendicato fere ipsum intertenturi salario. Gamauf II. 320. 4 Rhapsodia in abitum Dni Michaelis Ungeri, S. S. Theologiae studiosi . . . cum is celeberrimam Leucorcam reliquens patrios repeteret lares die 2. Junii 1662. decantata a Fautoribus et Amicis Commensalibus. Wittebergae 1662. 4 r. 6 levél. Gamauf II. 628. Szabó Károly nem tud róla. Művei: De concursu causae primae cum secundis. Wittenberg 1659. Szabó K. III. 2104. De satisfactione justitiae divinae debita. Wittenb. 1660. Szabó nem ismeri. De Aequatore et Zodiaco. Wittenb. 1662. Szabó K. III. 2188. Positiones Mathematicae Miscellaneae. Szabó K. III. 2189. Gyászverseket írt ő is 1660. Wittnyédy nejének Radel Zsuzsannának halálára. Szabó K. III. 2121.